Gyűlölöm magam, hogy folyton ingerült , feszült vagyok. Mit tehetnék, hogy türelmesebb és nyugodtabb legyek?

A nyugtató nem ér semmit, egyrészt csak elnyomja a reakciókat, másrészt hozzászoksz és egyre több kell belöle.

Ami hatásos lehet, ha keresel valami agresszió-levezetö módszert (kiabálsz valahol, boxolsz egy zsákkal, gyorsan futsz, súlyt emelgetsz, stb), meg fejleszted az önuralmadat.

Ha hormonális probléma van a háttérben, a sport csak fokozza a tüneteket.

Van egy idegbolond nő családtagom, alapjáraton se normális, kitalálta hogy szaladgálni fog, na erre még bolondabb lett.

Vagy cukor, pajzsmirigy, stb problémája van, mellette rém okos, orvoshoz nem megy, inkább tömi magát mindenféle biokajával, vega életmóddal...

Közben lehet, egy kikezeletlen magas/alacsony cukor/pajzsmirigy/pcos-e van.

Rendben van az életed? Vagy hajtott, űzött vad vagy?

Azt csinálod, amit szeretsz, vagy folyton lemondásokra kényszerülsz?

A pajzsmirigy probléma nem jár egyedül. Általában a mellékvese, és a hormonháztartás is érintett.

A hashimoto meg eleve arra utal, hogy a mellékvese is(!) ki van fáradva, és a kortizoltúltermelődés miatt nem tudsz magadon uralkodni. Mivel autoimmun betegségről beszélünk, felesleges (sőt, megkockáztatom; káros) pszichológushoz mászkálnod. Ő nem fog rendbe tenni. És jelenleg sajnos az akadémikus orvoslás is csak az élethosszig tartó pajzsmirigyhormon szedést tudja ajánlani.

Ehelyett életmód váltást javasolok. Ha érdekel a dolog, Mo-on Kokavecz Kata a téma atyamestere, aki maga is megjárta ezt a poklot, és amerikai kutatóktól tanulta ki a dolog csínját-bínját. Vagy megvárod azt a 10-12 évet, amíg az orvosi protokollba is bekerülnek ezek az ismeretek.

Kedves Kérdező!

Bár igen sokan megkérdőjelezik, ám én akkor is csak azt javallom: fogadd el magad!

Fogadd el azt, hogy most épp gyűlölöd magad. Még ha nem is a nap 24 órájában. Fogadd el, hogy amikor épp ingerült és feszült vagy, hogy MOST ÉPP ez van.

Bármely tulajdonságod, jellemződ megváltoztatásànak lehetősége az elfogadással kezdődik.

Amíg ellene küzdesz, addig az szèlmalom-harc. Hosszú évek tapasztalából mondom... mert magam is voltam hasonló helyzetben. És arra jöttem rá, hogy a kiút mindig ott van elrejtve, ahol, ami a legkevésbé jutna eszébe az embernek. Önmagunkban.

Egyetlen dolgot vegyél csak figyelembe:

Azt írod, hogy Te juttatod magad ezekbe a (számodra) gyűlöletes lelki állapotokba. Nos, ha ez így van, akkor az abból kivezető út is benned van.

"- Mester, háborog a lelkem! Mondd, mit tegyek? Nyugtass meg, kérlek! -

- Hozd ide a lelked, s megnyugtatom. -

- Mester... nem találom a lelkem. -

- Akkor jó. Már meg is nyugodtàl. -"

Az ERŐ legyen veled!