Mitől lettem ennyire negatív?
Tinédzseri zavar, de attól még kell vele foglalkozni és kezelni, ha már 2 éve tart.
Bizonyos megragadt rossz élményeid miatt már minden körülmény kimenetelét hasonlóan képzeled el, a sikertelenségbe vezeted a gondolataid, akármi történik veled, mert mély csalódás ragadt meg benned.
Fogadd el az érzéseid és ne küzdj ellenük. Ne érezd kényszeresnek, hogy mit kellene érezned egyes helyzetekben. Nem kell sose semmit érezned, nem számít, a múltban hogy viszonyultál hozzájuk. Azzal, hogy azt képzeled, valahogy kéne érezned magad és mégsem azt érzed, azt jelentheti neked, hogy ROSSZ amit érzel, és nem ennek kéne lennie.
A javaslatom az, ami univerzálisan működik mindenre. Elfogadás, az érzelmek hagyása, csak levés, átélés.
" felébredtem volna a "lila" ködből"
Az, hogy egy rosszabbnak tűnő valóságot tapasztalsz nem jelent rosszat. Ahogy növekszel és érnek téged az élmények, minden rossz tapasztalat azért van hogy újraértékeld és tanulsággal töltsd meg, jóvá téve azt.
"Minden nap megprobalom elengedni a múltat. Sportolok, "
Láthatóan nincs elég eredménye, más téren próbálkozz meggyógyítani magad. Sajnos ez nálam is olyan tud lenni olykor, hogy csak tapogatózom. Nem tudom mi a bajom, nem tudom, mit kell tennem, de próbálkozom dolgokkal, máshogy látni ezt-azt, és a végén eltalálom a gyengepontot. Nem tudunk érzelmi szakértőkről akik pontosan tudnák ezeket kezelni, ezért magadnak kell kitapasztalnod.
"nem tudom a helyem"
A krízised számomra azt jelenti, egy naiv, fiatal állapotból mész át egy érettebb, komolyabb, realistább állapotba. Amíg közötte vagy, nehéz és zavaros, mert még nem dolgoztad fel amik történtek, nem adtál nekik helyet.
"már lényegében vége annak a tipikus "gyerekkornak" és innen csak a problémák jönnek."
Szerintem ennek nincs értelme, az emberek csak azért mondják, mert amikor csalódtak és rossz élményük volt, nem tudták feldolgozni őket, ezért magukkal hordozták és csak halmozódott. Én 21 éves vagyok és az életem csúcsán érzem magam a múlthoz képest, sokkal jobb önálló felnőttnek lenni mint gyereknek, aki nem érti önmagát.
"Egyszerűen ilyen dolgok után, és a lehuzo, megváltozott környezetet miatt gőzöm sincs h hogyan szedjem össze magam."
Ha adhatnék tanácsot embereknek röviden, hogyan éljék jól az életüket, csak azt mondanám, hogy mindig figyeljenek arra hogy éreznek, és olyan szeretettel álljanak az érzéseikhez, mintha a saját gyereküket ápolnák.
Az összeszedésre ne koncentrálj rá annyira, hisz nem tudod hogy kell. Csak próbálj minden nap egy kicsivel jobb lenni, egy rossz dolgot elfogadni, lépcsőzetesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!