Miért furcsa manapság ha valaki tisztában van önmagával és úgy viselkedik, nem akar többnek látszani?

Én 30 éves vagyok, különböző okok miatt egy egyetemet se tudtam elvégezni, nincs semmi tanulmányi eredményem, papírom. Tudom magamról, hogy nem is vagyok képes elvégezni semmilyen komoly iskolát, nincs meg hozzá az eszem.

Apám cégénél dolgozok ügyintézőként. Sok komoly emberrel vagyok kapcsolatban, de minden esetben tudom hol a helyem. Apám cégét, Apámat képviselem, de én magam attól nem vagyok senki! Pl. a lehető legnagyobb tisztelettel, magázódva beszélek a 23-24 éves egytemet végzett, szaktudással rendelkező nőkkel is. Munkatársaim és barátaim közül többen is hülyének néznek emiatt, mert hogy én mekkora céget képviselek és nehogy már még én tiszteljem meg az egyetemről kiesett “kislányt”. Én meg úgy gondolkodom, hogy “az a kislány” elvégzett egy egyetemet, a munkapiacon helyet szerzett magának, így kijár neki a tisztelet! Míg engem Apám tett be a cégébe és egy érettségin kívül nincs semmim, így igenis meg kell tisztelnem mindenkit és a részemre nem jár ki semmi hasonló. Nem is vág földhöz ha egy komolyabb ember kioktat, lekezelően beszél velem, mert okosabb nálam és megteheti.

Miért olyan furcsa az? Játszanom kéne a diplomás cégvezetőt apuci kisfiaként? Ez lenne a normális? Nem értem miért?! Soha nem lesz az enyém a cég, munkaerőpiaci alapon egy külső lesz majd az ügyvezető igazgató, nagyon helyesen!