Miért pont én vagyok a kivétel ha lehet így mondani?

Van egy ismerősöm, egy nő. (Én férfi vagyok). Egy szörnyeteg a maga nemében. Mindenkinek árt, mindenki hibás az ő elcseszett életéért, mindenkit utál, mindenkivel ellenséges. Mi sem vagyunk jóban ez tény de én őt nem utálom, ő nem tudom,hogy mennyire érez így irántam, de velem valahogy mégis más attól függetlenül, hogy kerülöm vele a kommunikációt. Senkinek nem köszön igazából csak nekem. Én van hogy nem köszönök neki csak rá pillantok de nem haragszik érte, legközelebb ugyanúgy köszön. Mással szemben ilyenkor egyetlen egy alkalom után soha többet nem köszönt az illetőnek hiába csak egyetlen egy alkalom volt és teljesen véletlen ahogy a másik elmondta. Szóval velem nem így van és mindenkin átnéz de nekem próbálja keresni a társaságom, próbál kommunikálni velem de én mindig kihátrálok ebből, és ő újra és újra próbálja. Nem értem. Mintha próbálna ragaszkodni hozzám de igazából semmi oka erre,és semmi alapja ennek.

Egy ilyen kis szörny,aki mindenkit a lábtörlőjének néz mi okból kivételezhet úgymond?

Nagyon fura ez nekem. Nem vágyom arra,hogy én is lábtörlője legyek és leigázzon, de tényleg nagyon nem értem a helyzetet... Miben lehetek én más egy ilyen sötét lelkű embernek?