Mit tegyek? Irigy vagyok a húgom kapcsolatára.

Jóban vagyunk a húgommal, nagyon szeretjük egymást. Sajnos úgy alakult, hogy haza kellett... volna költöznöm, de mivel a szüleim dolgozó emberek krónikus betegséggel, a húgom és párja felajánlották, hogy néhány hónapig lakjak náluk, addig tudok spórolni, utána pedig úgy mehetek albérletbe, hogy marad is pénzem. Életem során sosem volt tartós kapcsolatom, régóta nem is volt semmilyen. Nem vonzódom a húgom párjához, a kapcsolatukra, a harmóniájukra vagyok féltékeny. Húgom megemlítette egyik reggel, hogy szíve vágya, hogy vacsira spagettit egyen (kb fél nagy üveg fekete olívával). Estére (2 órával előbb végez a párja) megcsinálta. Párja nagyon csendes, a húgom szája állandóan jár. A pasinak jóképű arca van, de olyan, mintha nem lenne mimikája. Nem nevet, nem beszél sokat, nem mosolyog, nem ráncolja a homlokát, nem mutatja ki, hogy mérges. Ezt látom én. A húgom ellenben, mintha valami kristálygömbbe nézne, úgy tudja leolvasni, hogy éppen mit gondol. Már hat éve együtt vannak, volt ideje megszokni. Mindig figyelmesek egymással. A fapofájú párján amikor látom, és látszik rajta valami, az is csak rövid ideig, a húgom felé gyöngédség. Imádják egymást. A párjának olyan munkája van, hogy egész nap egyik helyről a másikra megy. Nem talált magának megfelelő kötöttsálat, ami tetszik is neki, erre a húgom netről szedve megtanult kötni. Húgom édeset akart, párja sütött neki, úgy fogadta. Annyira csodálatosak együtt. Nem sajnálom tőle a boldogságát, és szerintem ők lesznek a 21. század azon párjai, akik időskorukban elmondhatják, több évtizede házasok. Csupán... nem tudom, egyszerűen irigylem, amiért így összejött neki.