Mik azok a klasszikus hibák, amiket fiatalon elkövetnek az emberek élet és karrier szempontjából?

Saját példákat írnék csak: túl elnéző voltam, kissé hisztis, nem tudtam a problémáimról beszélni.

Mindenkinek megfelelni akartam a munkában, maximalista lenni egy olyan helyen, ahol így is én voltam a legjobb, mindenre igent mondtam, elvállaltam, túlságosan magamra vettem oylan emberek véleményét, akikét totál nem kellett volna, mindenkivel jóba akartam lenni görcsösen.

Felnőtt életük kezdetén kiadnak egy vagon pénzt valamire, ami később sem hozza a pénzt, csak viszi. Pl. valami vagány autót vesznek mondjuk egy kiadható ingatlan helyett.

Persze ez csak pénzügyi szemszögből hiba. Ha azt vesszük, hogy fiatalon kell élni és élményeket szerezni, és valakinek az autó a becsípődése, akkor tulajdonképpen rendben van.

Magamból kiindulva:

Alábecsülik magukat ezért nem azt tanulják, amikhez lenne agyuk nagyon is és amivel jó életük lehetne. Különösen igaz ez a reál beállítottságot igénylő területekre. A kicsiknek mindenki előadja, hogy a matek rohadt nehéz és száraz, természetes, hogy hülye vagy belőle, mint a segg, ha kicsit meg is kedveled középiskolában, akkor is félj bevállalni egyetemen. Életem legjobb döntése volt pályát váltani és elhúzni egy mérnöki szakra. Sajnos elvesztegettem előtte 3 évet máshol, pedig igenis elég voltam ehhez is. Kicsit bánom.

Ennek kapcsán a másik nagy hiba a pénz alulértékelése. Sokan mikor pályát választanak, fel sem fogják, milyen érzés lesz majd 150 ezret keresni vagy épp csak 200-at. Fel sem fogják, milyen, mikor ennyi pénz áll havonta a rendelkezésedre. Könnyen bevállalnak egy alulfizetett hivatást. Persze én is azt támogatom, hogy elsősorban azt válaszd, ami érdekel, de azért azok közül érdemes lenne az anyagilag kedvezőt. Sok ember az egyetem végén szembesül azzal, hogy milyen is a szakmában lenni és milyen saját lábra állni. És csalódnak. Én is csalódtam. Szóval nem, nem kell vakon tolni az orvos/tanár/pszichológus/régész akarok lenni dumát, ez nem a Dr. House és nem a Tomb Raider, itt kurvára fizetned kell a számlákat és ahhoz képest, ahogy elképzeled, pitiáner és szánalmas dolgokból fog állni nagyon sokáig a munkád. Röviden, méltatlan. Persze, lehet ezt választani, de nem kell meglepődni, hogy milyen úgy élni, ha nem fizetnek meg...

Szintén a pénz alulértékelése, csak a másik irányba, mikor valaki munkatapasztalat nélkül olyan kijelentéseket tesz, hogy ő pedig annyi pénzért fel sem kel. Nos, ez egyáltalán nem így működik. Illetve, lehet így is csinálni, de minél hamarabb kezded AKÁRHOL a pályafutásod, annál hamarabb tudsz a tapasztalatodra hivatkozva többet kérni. Eleinte el kell vállalni a szar melót, főleg, ha közel tudsz kerülni a szakmádhoz általa és esetleg tanulni közben. Persze, amíg az ember diák, a tanulás az első és sokszor tényleg jobb, ha maradsz otthon tanulni, minthogy 800 bruttó órabérért beállsz valahova. De azért mikor valaki felül a magas lóra és kijelenti, hogy 300 nettó alatt fel sem kel, hát ahhoz sok sikert kívánok. Egy feleennyiért fizetett diák is 2-3 év alatt hozza be az árát a cégnek, szerintem túl sokat képzel magáról az, aki tapasztalat nélkül, félig képzetten nekiáll követelőzni.

Illetve úgy általában: nem kell félni váltani. Sok ember marad a langyos szarban, pedig elhihetitek, sokszor bevállalni pár hónapra valami nem szakmait vagy épp a munkanélküliséget jobb, mint féreg, folyamatosan egymást fúró kollégák és egy istenszindrómás, lekezelő főnök mellett maradni, aki csak túlterhel és semmibeveszi a határaidat. Nem szabad ezt hagyni. Nem szabad maradni, mert akkor tényleg elhiszik, hogy bármit megtehetnek veled, hiszen hűséges kiskutya vagy annak ellenére, hogy belédrúgnak. Persze nem kell egy csúnya szó miatt asztalt borogatni, de szerintem az a ritkább eset, mikor valaki a legapróbb dolog miatt is feláll az asztaltól, hogy felmondjon.

Én azt mondom, hogy a hibák szükségesek ahhoz, hogy az ember fejlődjön.

Amikor pályakezdő voltam, akkor túl energikus és ambíciózus voltam, aminek következtében hamar befásultam. Aztán éveket lehúztam egy olyan helyen, ahonnan jóval hamarabb távoznom kellett volna. Sokszor túldolgoztam magam, és kevésszer mondtam ellent.

Nem mondanám ezeket igazán hibáknak. Van, amit az embernek a saját bőrén kell megtapasztalnia ahhoz, hogy később egy talpraesett emberré váljon.

"Sajnos nagyon megkéstem a dolgokkal, mivel már 24 éves vagyok, de még nem volt lehetőségem dolgozni az egyetem miatt"

Öhm...

Bocsi, de az, hogy az ember képezi magát annak érdekében, hogy legyen belőle valaki, és ne 40 évesen is még a gyártósor mellett "szalagozzon" minimálbérért, heti 60 órában, az nem megkésettség. Ez előrelátás.

Amit én tudok, az az, hogy nagyon görcsösen és akaratosan szerettem volna mindent egyszerre. Legyen szó munkahelyről, autóról, házról.

Ez a mai napig megvan, és amit a legjobban nem szeretek, hogy mindenben, szó szerint mindenben maximalista akarok lenni.

Olyan dolgokat akartam megcsinálni már tegnapra, amihez 3 nap munka kell.

A végzettségemet tekintve pedig kezdőként is bruttó 600-650.000-t kellett volna keresnem, de ehhez messzire kellett volna mennem, amit a család érdekében nem vállaltam be.

Viszont, amit jobban csinálnék, az az, hogy szerényebb és “csendes gyilkos” lennék, nem mutatva, hogy mennyit tudok.

Ha újrakezdthetném, biztos, hogy nem jelentkeztem volna nappali tagozatra, ha a szakom indul estin vagy levelezőn is. Tök fölösleges volt, jobban jöhettem volna ki én is abból, ha a diplomám mellé oda tudok tenni 3 év szakmai tapasztalatot és enyém a világ...

A gimnáziumok és az egyetemek túlmisztifikálása is abszurd. Nem ad annyival többet ám az, ami sokkal nehezebb és sztárolva van. Sajnos ezt én is benyeltem