Rosszul tettem, hogy levelet írtam neki? (több lent)

Egy alakuló kapcsolatról van szó, de mivel távkapcsolat és ritkán találkozunk, sajnos nyilván másképp fejlődik és más dolgokkal kell benne szembenéznünk, mint egy "hagyományosban".

Pár hónapja egy szokásos videóhívás során kiderült, hogy mi az, ami bánt minket a másikkal kapcsolatban. Akkor nyíltan kifejeztük az érzelmeinket/sérelmeinket és azt is, hogy megpróbálunk rajta változtatni.

Én úgy érzem, hogy az utóbbi időben sok mindent megtetttem, hogy éreztessem vele, hogy fontos nekem (neki az volt a problémája, hogy úgy érezte, túl passzív vagyok, nem bízom benne és az érzéseiben és nem fejezem ki eléggé a sajátjaimat) - gyakrabban kezdeményeztem, a szavakkal is bátrabban bántam, ajánlottam fel programokat, hogy több időt legyünk együtt, mégha csak közös online filmnézésről stb. is van szó.

Viszont ennek ellenére (és talán azóta, érdekes módon, méginkább) úgy érzem, ő nem értette meg, hogy nekem mi az, ami rosszul esik az ő hozzáállásával kapcsolatban, vagy ha meg is értette, mert többször is szóba jött, nem érzek változást.

Tegnap megint bántott ez a dolog valamiért, ezért leírtam neki, mert tudtam, hogyha hívjuk egymást, kényelmetlen lesz - nem akartam megint felhozni szóban, leginkább azért nem, mert mindig ugyanazt a reakciót kapom (kissé terelés szerűt).

Amikor először beszéltem erről, akkor azt mondta, ő ezzel nem bántani akar, egyszerűen ő másképp áll ahhoz a dologhoz, nem tartja olyan fontosnak. Én ezt elhiszem, de amikor megtudtam, hogy őt mi bántja, én megpróbáltam változtatni - egyrészt mert iszonyatos lelkiismeret furdalásom lett, hiszen nem akartam a korábbi viselkedésemmel bántani (igazából pont azok miatt a dolgok miatt voltam bizalmatlan/passzív, amik engem bántanak részéről), másrészt mert úgy gondolom, egy kapcsolatban fontos, hogy tényleg megértsük a másik igényeit és ha tudunk, változtassunk azon, amivel megbántjuk. Ő viszont - egyik beszélgetésünk alapján mondom - úgy látja, hogy olyan elvárásom van, amit ő nem tud teljesíteni... de részéről is úgymond "elvárás" volt ez, hogy legyek nyíltabb, és meg is tettem, pedig nekem sem az alapvető természetem része. És ha figyelt, azt is pontosan tudnia kell, hogy pont azok miatt a dolgok miatt voltam olyan, amilyen, amik bántanak engem.

Abszolút nem az én stílusom online írásban közölni dolgokat, de mivel a korábbi beszélgetéseknek nem láttam eredményét, gondoltam, most megteszem. Egyrészt neki is több ideje lesz így gondolkodni a válaszon, nem "támadtam le", de mégis félek, hogy megbántom vagy elszúrtam az egészet.

Nem szeretném elveszíteni, mert nagyon jó embernek tartom. Nem csak romantikus érzelmekről van szó, hanem annál talán fontosabbakról - soha senkivel olyan beszélgetéseket nem éltem át, mint amilyeneket vele, szeretem a meglátásait, rengeteget tanultam tőle (hülyén hangzik, de "intellektuálisan kielégít"), a gyengeségeiben/érzéseiben gyakran önmagamra ismerek, és egyszerűen csak szeretném még jobban megismerni (holnap pontosan 1 éve ismerjük egymást).

Választ még nem kaptam, tegnap este írtam.

Őszinte válaszokat várok és köszönöm őket előre is!

A személy 26/F, én 21/L, mindketten tanulók vagyunk (ezt csak azért mondom, hogy ne fogjátok az érettségre, mert ilyen szinten nincs különbség köztünk, mármint nincs az, hogy ő már családra vágyna vagy valami).