Milyen gyerekkori rosszaságaid voltak?

Én emlékszem kóstoltam bort meg cigit de nagyon nem tetszett...

De többször lógtam suliból1 meg éjszaka kimásztam az ablakon titokban. Eleinte csak egyedül sétálgattam aztán kamasz korban barátokkal de ez "rendszeres" volt. Sokszor színleltem, hogy fáj a hasam (mert ez valós visszatérő gond volt néha mai napig) az orvos ilyenkor azonnal kiírt egy hetes szünetre

Egyszer elloptam a templomból a pecsétet amivel igazolni kellett katolikus hittanóran ilyen kis könyvben, hogy ott voltam a vasárnapi misén. Ebbe az a vicces, hogy egyébként majdnem mindig ott voltam szóval felesleges volt. De sokaknak pecsetelgettem majd beköptek , azóta se bermalkozhattam.

Csúzlival lövegettem macskákat és madarakra meg a szomszéd tyukjait basztattam vele de emlékeim szerint semmit nem öltem meg de nem is volt célom. Ezek mind-mind középiskola előtt voltak.

- megszülettem - apám ezt többször felrótta nekem, hogy mennyire rossz ez.

- 6 évesen szekrény tetejéről ugráltam az ágyra, darabokra törött

- építőkockával dobálóztunk tesómmal, nem is emlékszem, de biztos, hogy legalább 3 ablakot kidobtunk.

- mustárt tettem a felnőttek kávéjába

- fogkrémmel bekentem a kilincset

- telefon betyárkodtam

- vendégségben elhangoltam a zongorát (húh ez nagyon szemét dolog volt, de igazából csak érdekelt, hogy hogyan működik a hangoló kulcs és mit lehet vele tekerni)

- falevelet dobtam a postaládába (hát na, nem is lettem nóbel-díjas)

- erjedt gyümölcsöt adtam a disznóknak, hogy ők is be tudjanak rúgni, ne csak apu

- szomszéd néni genya volt, ezért olajat locsoltam a rózsájára, hogy elszáradjon.

- összekötöttem a váltó cipők cipőfűzőit az oviban

- Kavicsot raktam a tanári ajtó zárjának a nyelvéhez, hogy ne tudják bezárni és bele nézhessünk a naplóba.

Azt hiszem a pokolra fogok kerülni :)

Viszonylag jó gyerek voltam, ha rosszalkodtam is, akkor legtöbbször csak valami haveri társasággal együtt, vagy a tesóimmal követtem el kisebb csínyeket. Önmagamban nézve, általában igyekeztem szófogadó lenni.

Egy eset viszont nagyon megmaradt, ami nem is igazán rosszalkodás volt, csak talán életemben először akkor döntöttem úgy, hogy ki akarok bújni egy-két órára a folyamatos szülői ellenőrzés alól. Mindig mikor az iskolatársaimmal akartam találkozni a sulin kívül, azt folyton alaposan le kellett előtte szervezni az én szüleimmel és az ő szüleikkel is, soha nem maradhattunk felügyelet nélkül, és mindig ki volt kötve órára pontosan, hogy mikorra kell hazaérnem.

Na, egy alkalommal viszont 11-12 évesen úgy döntöttem egy akkori barátommal, hogy engedek a kísértésnek, és suli után nem egyenesen hazaindulok, hanem elmentem vele az egyik játszótérre játszani, hülyülni, egy-két órára.

Mikor aztán sétáltam hazafelé, szembetalálkoztam nagymamámmal, aki ott helyben lekevert nekem egy nagy sallert, és kiosztott, amiért szó nélkül elmentem csavarogni, közben pedig már mindenki engem keres, beleértve őt, a nagyapámat, tesóimat és a szüleimet. És elvileg már azt fontolgatták, hogy a rendőrséget hívják mindjárt, amiért eltűntem.

Otthon ugyanez. Nővérem jól megrángatott, szüleim pedig ordibáltak velem hosszú percekig, és úgy kezeltek, mint valami utolsó, drogos bűnöző lennék, akin már csak a javítóintézet segíthet.

Nem értették meg, hogy vágytam volna végre valami spontán élményre, és mobiltelefon híján, senkinek nem tudtam szólni. De még ha lett is volna nálam mobil, jól tudtam, hogy úgyse kaptam volna rá engedélyt, hogy csak úgy felügyelet nélkül elmehessek.

Így felnőttként visszagondolva, őket is meg tudom persze valahol érteni. Elhiszem, hogy megijedtek, de ma se érzem úgy, hogy megérdemeltem volna azt a szintű lehordást, amit ezért kaptam. Tudom, azért kaptam akkora kaliberű prédikációkat, hogy megijedjek az engedetlenségem következményétől, és legközelebb mindenbe beavassam őket.

De az igazság az, hogy onnantól kezdtem csak el igazán titkolózni előttük mindennel, ami a magánéletemmel kapcsolatos.

27/F

Lógtam a gimnáziumból, rendszeresen.

Volt, hogy negyedik órára mentem be, volt, hogy a harmadik óra után fogtam magam, és elhúztam a vérbe.

Nagyon nehezen viseltem a kötöttséget és a kényszert, és nem volt rá jobb megoldásom. Szerencsére nem történt velem semmi rossz a magányos barangolásaim közepette, és akkoriban még a rend őrei sem zaklatták az embert.