Nőként mennyire érzitek magatokat beletuszkolva az anyaszerepbe?

Ma már azért inkább az elmaradottabb helyeken lehet ez szokás.

Felénk már inkább arra bíztatták a lányokat, hogy menjünk egyetemre, ráérünk szülni és nem is muszáj egynél többet.

Vállalkozó vagyok 2 diplomával +4 szakmával és 31 leszek mire szülök.

Nem csinálnám máshogy.

Semennyire nem érzem, hogy bármilyen szerepbe belekényszerítenének vagy erőszakosan arra felé terelnének. Nekem a környezetem mindig azt mondta, hogy azt tanuljak és azzal foglalkozzak, amivel szeretnék. Valami könnyebb, valami nehezebb, de nekem kell tudnom, hogy mi okoz igazán örömet.

A gyerekkérdést (bár esetemben még nagyon korai) is rám bízzák, hiszen nekem kell tudnom, hogy készen állok-e minden tekintetben és vállalok-e minden felelősséget és nehézséget. Persze, jó dolog az unoka (nővérem már dolgozik az ügyön), de az én boldogságomat még mindig előrébb valónak tartják.

Mivel csak egy életünk van, (bármilyen önzőn hangzik) neked kell a középpontban lenned. A te vágyaidnak, a te terveidnek, a te örömforrásaidnak. Sose fogsz úgy élni, hogy mindenkinek megfelelj és sose fog mindenki mindenben támogatni és épp ezért mindig az alapján válassz, hogy neked mi a fontos.

22L

Én is "fiús" szakon vagyok, nem tervezem abbahagyni. De szeretnék később 2-3 gyereket.

Senki nem kényszerít, én így akarom

Feleségem és gyermekem anyja egy mérnök.

Nem tartom valós esetnek azt, hogy le kéne mondani bármiről, mert valaki anya lesz.