Nőként mennyire érzitek magatokat beletuszkolva az anyaszerepbe?

Szerintem két szempontot kell figyelembe venni.

1. Ha valaki jó szülő és ezt szereti, élvezi, akkor az egy fantasztikus élmény. Vannak olyan személyek, akik a karriert és a gyereknevelést is tudják együtt csinálni. Mert pl. ilyen a munkahelyük, vagy támogató a családi közeg stb.

2. Vannak olyan személyek, akik teherként élnék meg a szülőséget. Ezt sem szabad elítélni. Egyszerűen vannak eltérő személyiségek, ez ebből fakad. Jobb, ha a társadalom nem erőlteti rá ezekre a személyekre, hogy gyereket vállaljanak. Rossz lenne a szülőnek is és a gyereknek is. Tudok írni egy példát. Egyik barátnőm anyukája inkább karrierista típus, neki két gyereket megszülni, felnevelni nagyon nehéz volt. A barátnőm mesélte, hogy 4-5 éves volt. Kapott egy új mesekönyvet egy rokontól. Egész nap várta az anyukáját, hogy este együtt olvassák a könyvet. A nő leült a kislányához, elkezdték olvasni a könyvet, de nem volt hozzá türelme. Becsukta a könyvet, letette az asztalra a 4-5 éves gyereket meg otthagyta a szobába. Ezt a lány még 23 évesen is néha fel szokta hozni. Aki úgy érzi, hogy nem lenne türelme foglalkozni a gyerekkel, inkább válassza a karriert. Ezért nem kell elítélni senkit sem. Ilyen esetben jobb, ha nem vállal gyereket. Ettől élhet boldog életet.

2.

#9 vagyok.

Feleségemet szülés után többen is megkeresték, hogy nagyobb fizuval várják vissza, mert a tudása kell.

Az én program tesztelő kolléganőm szülés után visszajött, de nem kapott fizuemelést, ugyan azt a fizut kapja, mint 2.5 éve.

Orvosi robotokat gyártottunk egy amcsi cégnek, akkor a szülésről visszajött anyukának mondták, hogy már be átvette más a poziját, ezért alacsonyabb poziba veszik vissza. Le is lépett fél éven belül, addig meg gondolod, hogy mennyi hasznos munkát végzett egy ilyen fogadtatással. Konkrétan 3x-os fizuval vették fel máshova.

Orvos rokonom visszament gyerek szülés után és ott folyattat, ahol abbahagyta.

Gondolom ez munkahely függő is. De akinek hiányszakmája van, az minden nagyvárosban talál állást. Vidéken meg nem.

#13 Fú hallod! Izzad a tenyerem és nyílik a bicska a zsebemben, amikor a lányoknak démonizálják a matekot!

Én egyetemen tanítottam algebrát, analízist, valószínűség számítást.

Annyi rettegő lány volt, aki nem hitte el, hogy ért matematikához. Aztán elkezdtem tanítani nekik, megmutattam, hogy a matek egy szép játék, ahol a szabályokat meg kell érteni és onnantól maguktól is rájönnek mindenre is. Eredmény: ők lettek az évfolyam elsők a tárgyból. Bennük van a tudás, csak beléjük ültettek egy mesterséges gátat. :(

Mélyen megvetem a közép és általános iskolás tanárokat, akik démonízaljak a matekot! És Duplán megvetem azokat, akik azt mondják, hogy a természet tudományok nem valók nőknek! Ez számomra felér egy bántalmazással. Szerencsére ez a generáció kihaló félben van, nem kell aktívan cselekedni, hogy megdögöljön a sok szemét, rohadték, akik tönkreteszik az emberiség jövőjét!

Amúgy már nem tanítok egyetemen. Elmentem pénzt keresni. :) többszörös fizum van az egyetemi tanárkodási fizuhoz képest.

Nem, anyám nem tenyészkanca mentalitással nevelt, hanem okos, talpraesett nőnek, akinek opcionálisan lehet gyereke, de ne ez legyen már élete legfőbb teljesítménye. Pedig ő maga eléggé a gyerekeire áldozta az életét, rengeteget maradt otthon velünk, egyedül vezette a háztartást, stb, szóval nem valami karrierista aktasznob volt.

Mérnök lettem, ráadásul jelenleg a munkám része is valamilyen szintű kutatás, szóval azt hiszem, teljes mértékben magamra vehetem ezt a kérdést. Nincs bajom a gyerekekkel, de maximum másét nevelném vagy fogadnám örökbe, sajátot nem akarok csinálni.

"minek tanulok ha úgyis szülni fogok"

Ezt amúgy konkrétan nekünk is mondta az egyik oktatónk. Mert hogy kár abba a pénz meg az idő, aki utána úgyis otthon marad színes kockákkal agysorvasztani egy értelmes karrier helyett.

Elég bicskanyitogató stílusa volt, de elmenni anyukásat játszani mindezek után én is pazarlásnak érezném már. Egy hónap baleset miatti kényszerszabi után sem tudtam, merre vagyok arccal előre a munkahelyemen, annyira változtak a projektek. A kihagyással nagyjából azonos ideig tartott visszazökkenni az alapvető feladatokba is. Nem akarom megtudni, hogy milyen ez GYES után. De persze ez csak egyéni preferencia.

18 Az is bicskanyitogató, hogy nem ütik meg a kognitív képességeid a szövegértelmezés szintjét. Igenis van olyan stílusú gyerekvállalás, ami jobban emlékezteti az embert a tenyésztésre, mint egy reális értelmes családmodellre. Ha te kényszeresen bele akarsz ebbe a forgalomba mosni minden családot, az a te általánosító agymenésed, nem az enyém. Csupasz picsára gyereket vállalni és rohadt büszkének lenni arra, hogy 5-ször sikeresen beleélveztek az illetőbe nem hiszem, hogy normális embernek való élet. Szerencsére vannak, akik másképp kezelik a gyerekvállalás fogalmát és nem magukat felsőbbrendűnek képzelő szaporítótelepként élik le az életüket, minden mást magasról leszarva ennek érdekében.

Túltoltad az agymosottságot, szívem, felnőhetnél és visszavehetnél.

Vannak, akik vágyból szülnek és figyelembe veszik a gyerek jövőjét is.

A legbetegebb, aki vágyból szülne, de nemet kell mondjon, mert nincs meg az anyagi lehetősége. Ebből lesz az igazán szorongó és keserű élet.

Aki tudatosan nem vállal gyereket, annak több lehetőség nyílik és ez így van jól. Kívánom, hogy találja meg az életének célját és teljes odaadással tudjon annak élni.