Ha gonosz vagy valakivel aki nem bántott téged, azt miért teszed általában?

Nem vagyok gonosz senkivel se, akar megbántott akár nem. Ha megbántott akkor amit csinálok (otthagyom), azt is azért teszem hogy többet ne bánthasson, nem pedig azért hogy "gonosz legyek".

Szándékosan soha nem célom az, hogy valakivel gonosz legyek. Akkor tűnhetek kívülről annak ha mondjuk nem úgy szólok vissza, vagy nem olyat, de azzal se az a célom hogy na akkor most gonosz legyek.

Nemrég elvesztettem egy jó, értékes barátságnak látszó, induló barátságkezdeményezést pont amiatt, mert flegmáztam az illető nővel. Gondolkodtam azon, miért teszem ezt, és arra jöttem rá, hogy azért, mert úgy gondolom, ezt nem érdemlem meg...

Mindenkivel ezt teszem, pedig szeretnék barátkozni.

Nem igazán van erre példa, tudatosan figyelek erre, érzékenységre neveltek. Ha meg is bántottam valakit, bocsánatot kértem. Nem szeretném magam jó színben feltüntetni, én is rendkívül gyarló vagyok, de szerintem ez egy nagy erényem.

Akik engem bántottak, azok azért tették, mert otthon őket is bántották, mentálisan vagy fizikálisan.

Ha ezt a romboló közeget elhagyják, rájönnek, hogy hiányzik nekük (mert számukra ez a megszokott, ez egyáltalán nem tudatos!), és ők maguk válnak bántalmazóvá, vagy próbálják kicsikarni például a párjuktól a kisgyerekkorban irányukban oly sokszor érzett agressziót.

Minden bántás kicsit önmagunkról szól. A személyiségünkről, a napi hangulatunkról, az emberiséggel való viszonyunkról és a társadalmi beilleszkedésünkről.