Vannak olyan, "alap"-nak mondott dolgok, amelyeket meg kell élni mindenkinek?

Az adott ember válogatja, hogy számára mi a fontos és mi nem. Mindenkinek mások az igényei és a vágyai. Ami másnak fontos, az lehet számodra teljesen érdektelen és fordítva.

Én például imádok utazni (Rómában is többször voltam, az olasz kultúra nagy kedvencem), így nekem mindenképp hiány lenne, ha nem jutottam volna el Rómába, és jelenleg is rág, hogy vannak helyek, amiket nem láttam. Ellenben mondjuk ugyanazon a pár ételen el vagyok, mert számomra a konyhaművészet sose bírt akkora jelentőséggel.

Halál - Egy közeli ismerősöd, vagy házi kedvenced halála olyan dolog, ami mindenképpen át kell élni ahhoz, hogy megtanuld feldolgozni a gyászt. Ha felnőtt korodban ér először gyász - ciki, de - nem lesz időd arra, hogy feldolgozd, és romba fog dönteni.

Szerelem - ezt is jó megélni, de itt nincs benne semmilyen időkorlát. Valakinek 30 évesen jön el a szerelem, valakinek 12 évesen. Ellenben ez akkora kémiai változás a szervezetben, amit mindenkinek érdemes megélni.

Hála adás. Ez az egyik boldogságot erősítő és legerősebb érzés, amit valaha is éreztem. Hálát adni. Olyan apró dolgokért, hogy még tudod járni és érzem a frissen vágott fű, vagy a szomszéd flexelésének illatát hajnali 6kor. Lehetnék mérges is, hogy szombat hajnal 6kor az bábolnai pizza pék liszt csimbókos phaszáért kell szombat hajnalban flexelni, vagy hálát adhatok azért, hogy még hallok és még van szaglásom. Viccet félre téve aki minél több mindenért tud hálás lenni, az boldogabb ember, boldogabb élettel. Ezt mindenképpen meg kell élnie mindenkinek.

Hosszú séta az erdőben = kirándulás. Mindenkinek ajánlott átélni.

Tábortűz.

Bográcsban kaját csinálni úgy, hogy mindenki hozzáad: fát gyűjt, tüzet rak, zöldséget pucol, felaprózza a kaját, vizet hoz, kiporciózza, elmosogat. Egy közös alkotások mindig szakrális is, nem csak praktikus.

3 napos egyedüllét magány nélkül. Amikor önmagad vagy, senki nincs ott, csinálod, amit akarsz és nem hiányzik senki, és át tudod gondolni, ami a fejedben van, vagy el tudod épp engedni. Ez az élmény felemelő és erőt adó és enélkül nem tudnám elképzelni az életet. (Nem azt mondom, hogy minden héten kell ilyen, de aki 3 napig a jég hátán is egyedül megél, az lelkileg is erősebb ember.)

Sport, vagy elméleti versenyen részt venni. Megtanulni küzdeni / veszteni / fejlődni / hibákat nem siratni / hibákból tanulni / más hibájából tanulni / győzni. Ez is "alap".

Önismeretet tanulni és megtanulni ezáltal, hogy nem vagyunk egyformák. Legyen ez egy DISC, vagy MBTI, vagy Big5, mindegy, de bármi, amitől rájön az ember, hogy nem mindig magából kell kiindulni, és rájönni, hogy az, hogy nem vagyunk egyformák, az erősség is lehet, nem csak gyengeség. (gyakorin általában, ha valaki nem úgy gondolkodik, mint egy valaki más, akkor már kitör a háború - pedig egymást is lehetne erősíteni civódás helyett). Ez is "alap", hogy embernek mondhasd a végén magad.

Mondanám, hogy egy tuck-no-handler nélkül nincs élet, de van. Ugyan úgy, ahogy külföld, Róma, vagy bungee jumping nélkül is.

Ellenben egy kalandparkba, amíg az egészséged engedi (amíg fel tudod magad húzni legalább 1x egy rúdon), szerintem menj el, mert hatalmas élmény. Nem kell az élethez, de fantasztikus.

Megélni nem feltétlenül alap. Ez többnyire azért van mert anyagilag nem mindenki engedheti meg magának az utazást vagy éppen nem érdekli. Tehát nem elvárt "alap" hogy járj Rómába.

Ami viszont alap és az általános műveltséghez hozzátartozik, az nem az átélés hanem bizonyos minimális tudás adott helyekről, emberekről eseményekről stb.

Filmek terén ugyan ez a helyzet, vannak nagyon ikonikus filmek/jelenetek, ezeket ismerni, tudni róla pár dolgot elvárt, de az már nem, hogy meg is nézd az adott filmet. Akkor elvárt, ha az adott kategóriát szereted.

Példa: a keresztapa ikonikus film. Jó ha tudod, hogy van ilyen film, miről szól, miért ikonikus. De nem feltétlenül kell megnézni a filmet, ha nem érdekel.

De ha szereted a régi vagy az ilyen tematikájú filmeket akkor viszont "elvárt" hogy legalább egyszer nézd meg. De ezt inkább magad miatt.

Ugyanez igaz arra is, hogy aki szeret utazni, az nem hagyhatja ki rómát, aki nem szeret utazni vagy nem tud, tőle nem elvárt, viszont illik tudni róla pár alap dolgot.

13:42-es minden szavával egyet értek.

Amúgy én úgy gondolom az az "alap" amit te magad is meg akarsz élni, ki akarsz próbálni.

Én magam 30+ évesen vettem egy LEGO Technic-et. Hatalmas élmény volt, vissza hozta a gyerekkoromat, a LEGO-zás élményét.

Vagy túrázásban, kirándulásban éltem át dolgokat. Éjszakai túra, többnapos sátrazós túra egyedül, stb.

Összegezni úgy tudnám, hogy az alap az, hogy folyamatosan élj. Nyilván nem lehet a nap minden percében, a hét minden napján, de használd ki a szabadidőt, hétvégéket.

Már csak azért is mert az élet hosszú, az emlékek elhalványulnak, ezért is kell néha új tartalommal feltölteni a gondolatokat.