Valóban rasszista nép a magyar?

Egyre többet hallom ezt, viszont épp az ellenkezőjét tapasztalom. Ha legyen bármilyen bőrszínű vagy nemzetiségű, nemi beállítottságú az illető és teszi a dolgát, termel, betartja a magyar/európai értékrendet, egyszóval "normálisan" él, akkor a magyar jóban lesz vele, elfogadja a szomszédságát, barátságát, szövetségesként kezeli. Nem tudom, itthon melyik kisebbségnek kellett bármikor is attól félnie, hogy magyar utcai bandák összeverik pl., ellenkező esetről viszont számtalant tudunk. Budapesten az éjszakai bulis életben kifejezetten szeretnek a magyarok mindenféle népcsoporttal, turistákkal vegyülni, kikérdezni őket, hogy náluk milyen az élet, sőt, örülnek, ha valakiről kiderül, hogy naálunk tanul, minket tisztelt meg azzal, hogy pár évre letelepedett.

Szerintem akik rasszistázzák a teljes magyar népet (ezzel éppen azt az általánosítást elkövetve, amit ugyanezek az emberek ki szoktak kérni maguknak) nem nagyon éltek még olyan emberek közelségében, akiknek a feltétel nélküli elfogadására szólítanak fel tv-ben, közéletben, úton és útfélen. Budáról, jó családba születve "értelmiségiként" könnyű okosnak lenni a magyar-cigány együttélésről biztonságos földrajzi távban és kioktatni mondjuk azt a magyart, aki a Duránda mellett kénytelen élni és tűrni a ricsajt és dorbézolást, mert ott nincs biztonsági szolgálat, a rendőrség meg semmit nem tesz (nem is tudna).

A fővárosban, messzebb a problémától egyébként tényleg "elfogadóbbak", vidéken jobban megy pl. a cigányozás, de ezt a különbséget a fővárosiak nem annak tudják be, hogy vidéken jobbak a bőrükön érzik a helyzetet a helyiek, hanem hogy mucsai parasztok és ostobák, nem elég felvilágosultak toleranciából.