Volt már olyan, hogy valaki nem tisztelte a gyászotokat?

Igen, az egyik alkalmazottam állítása alapján azért nem tudott dolgozni, mert gyászolt. Meg kellett válnunk tőle.

Nagymamám. Az ő nézete szerint ha valaki gyászol akkor feketében kell lennie. Kb 3 hónapba tartott mire felfogta, hogy elfogadom, ha ő így érzi jobban magát, de ha ezt magamra erőltetném akkor búval b@$zott kedvem lenne...

Amúgy nem értem, hogy az #1-es miért lett lepontozva. A munkahely nem összekeverendő a magánélettel, pláne ha olyan dolgot csinál, aminek fejben nagyon ott kell lenni.

szerencsére nem.

1-2 héttel a temetés után egy rokonom megkérdezte, hogy vagyok, és amikor mondtam, hogy hát ami azt illeti, nem túl jól, megkérdezte, hogy "mi történt". (Ott volt a temetésen.) Valahogy általánosan azt éreztem, hogy "mentegetőznöm" kell mások előtt, amiért gyászolok.

3: ebben igazad van, de ilyenkor azért szerintem elvárható némi megértés. Azt nem írta, mennyi idő után bocsátották el, mert pl. a szüleim halála után kb. 1 hónapig használhatatlan voltam. Szerencsére rugalmas munkám volt, egy időre szabadságra is mentem, egy kicsit tehermentesítettek is, utána "belehúztam". Máskor meg én tettem oda magam más helyett.

1, mekkora egy fsz vagy. Majd egyszer a te érzéseidet fogják leszarni. Itthon volt egy olyan munkahely, ahol kötelező lelki tréning volt mindig, hiszen az alkalmazottak lelki egészsége a legfontosabb. Medencében fürödtek, ölelgették egymást az alkalmazottak, asszociációs játékokat játszottak, ennek így kellene működnie, csak sajnos sok munkahely nem csinál csapatépítő nem tréninget, hanem kötelező heti 1-1 órát munkaidőben.

Több mint 20 éve volt, próbaidőn voltam egy fordítóirodában. Meghalt a névadó "keresztapám", az idősebbek biztos emlékeznek ezekre a vállalati névadó ünnepségekre ☺ De nem ez a lényeg, szoros barátságban voltunk velük, a feleség az anyám legjobb barátnője. Elkértem magam a temetésre és a főnökasszony megkérdezte hogy ki volt az illető nekem. Mondtam hogy a névadó "keresztapám". Legyintett hogy az nem fontos, nem rokon és nem is az igazi keresztszülő és ne hargudjak de ez nem indokolja hogy ott legyek, sajnos nem tud elengedni. A férfifőnök végül elengedett.

Lelketlen rabszolgatartók!