Szerintetek is szomorú élete lehet egy ateistának?

Miért lenne szomorú? :D

Mindenképpen kellemesebb, mint a pokolra jutástól félni.

Nekem nem szomorú, sokkal szabadabb vagyok, mint aki attól retteg folyamatosan, hogy "jaj megbüntetnek, ha valmait is teszek", értékesebbnek tartom amgam olyan szempontból, hogy nem azért tartom be a társadalmi és erkölcsi normákat, mert félek a büntetéstöl, hanem mert ez belsö igényem.

AZ életemet sokkal szebben tudom berendezni, jobban, boldogaban élek, mint aki vallásos, és úgy élek, hogy itt érettem amgam jól, elégedetten, nem pedig itt sanyargatom magam, mert egy álomvilágban esetleg jobb lehetne!

Ha meg meghalok, akkor nekem teljesen mindegy, mivel elötte teljes életet éltem, és hagytam magamról pozitív emlékeket másokban, akik nekem fontosak.

#3

Én úgy vagyok vele, hogy az életnek pont az ad értelmet, hogy véges.

Nem akarok se feltámadni, se újjászületni, se örökké a Mennyben élni, semmi.

Miért lenne szomorú életem?

A vírus nyilván keresztbe tett, de amúgy nagyon jó életem van. Sokat utazok, ki tudom élni magam a hobbijaimban, az álommunkámban nagy lehetőségek nyíltak előttem, abban az országban élek, ahova gyerekkorom óta vágytam, szerető párom, családom és barátaim vannak. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam és hálás vagyok a környezetemtől kapott támogatásért.

Szerintem pont jó, hogy nem hiszek a halál utáni életben, így kihasználok minden percet és nem várok egy olyan világra, egy olyan dologra, ami nem biztos. Nem kell tartanom egy felsőbb hatalom ítélkezésétől.

Fogadd el, kérdező, hogy mindenkit más tesz boldoggá és elégedetté és emiatt nem lesz velük semmi probléma.

26/N