Csak én érzem úgy, hogy az emberek hatalmas többsége nem tudja előre gondolkodva eltervezni az életét?

Mindenki előtt ugyanazok a lehetőségek állnak. MINDENKI előtt!!!

De mégis valakiből milliárdos lesz, valakiből meg utcaseprő.

Ezt mégis hogy???

Hogy lehet az, hogy sír a szájuk amiért "léteznek" milliárdos gazdag emberek, de nekik semmilyük nincs, aztán meg tenni nem akarnak ellene??

Ez hogy van? Nem úgy van, hogy aki nem dolgozik ne is egyék? Kismillió olyan ismerősöm van, akiktől jön az értesítés, hogy megint kommentelt és fröcsögő szájjal k*rvaanyázott a milliárdosokon, csak mert Ő panelban lakik.

Nekem miért megy az előre gondolkodás?? Nyílván csak a saját tapasztalatamiat tudom leírni, ehhez viszonyítom a többieket.

17 éves fiú vagyok, 10. osztályba járok, gépész szakra. Az a terv, hogy érettségi után megyek egyetemre, majd gépészmérnöki diplomát szerzek, azelőtt meg már alapítok egy céget. Gyűjtöm folyamatosan már most az üzleti partnereket, támogatókat, üzlettársakat stb.

Diákmunka: Mindenkinek joga van hozzá, ott a lehetőség, mégsem dolgozik a suli 78%-a (ofő egyszer felolvasta és megmaradt bennem az adat). Kérdem én: Miért? Oké, anyuci apuci gazdag. Eddig rendben van, de a többi???

14 éves korom óta dolgozom, már akkor volt jövőképem. Gyűjtöm a pénzt és gazdag leszek. Gondoltam én, naiv kisfiúként. 3 év múlva, mostanra összegyűlt 6.480.000Ft. Ennyi lenne most a zsebemben, de azt a 480 ezret elköltöttem szórakoztató cikkekre, mert miért ne?? :D

3milió Ft az alap tőke a cégalapításhoz. És még marad 3 millió!!! RENGETEG pénz!! 3millió félre van téve. Apukám lecserélte a kocsiját, a régit nekem adta, annak is fizetem a költségeit, évi 140 ezret. Ez egy havi fizetésemnél 20e Ft-al kevesebb.

És még dolgozom! Most fogok fizetésemelést kérni, remélem megkapom a havi 200-at. Jó benyomást kell kelteni. ;)

na tehát. Van most jelenleg 2,5millió Ft a zsebemben. (fél éve) abból a pénzből én gépeket vásároltam. Eszterga, Maró és egy cnc maró, ami 1.5millió Ft volt. Teszi a dolgát rendesen.

Már csak arra várok, hogy 18 legyek és alapíthassak egy céget.

Aztán amikor lesz diplomám elkezdhetem a gyártást (csak végzettséggel lehetek igazgató). Lesznek partnereim és hopp, beindul a biznisz.

Na. ezt egyedül értem el eddig. Se anyuci, se apuci se senki nem segített, mindent magamtól csináltam. Ennyit ér a diákmunka.

A többiek hol tartanak???? Sehol. Így nyílván az lesz, hogy sírnak amiért drága az albérlet. Nekem nem lesz drága, mert nem lesz albim. Osztályelső tanuló vagyok, éjjel nappal csak tanulok, mert nem engedhetem meg magamnak a négyest!! egyszer sem! Csak így lesz jövőm.

Mások miért nem gondolkodnak így? Vagyis inkább miért úgy gondolkodnak, hogy "majd lesz valami"? Mert abból a majd lesz valamiből a végén az lesz, hogy a nagy semmi és sepreget az utcán. Ezt senki nem akarja!!