A franciák tényleg nem szoktak szoros (vagy csak szorosabb) barátságokat kialakítani még egymással sem, nem hogy európai bevándorlókkal? Az olaszok (ha nyilván nem is mindenki) jobban igénylik a szoros (szorosabb) kapcsolatokat az őket körülvevőkkel?

Vannak olasz és francia barátaim is. A lényegi különbség annyi, hogy az olaszok nyitottabbak és többet igényelnek (időt, mély beszélgetést), míg a franciáknak kell némi idő, amíg teljesen megnyílnak és kicsivel érzékenyebbek.

A francia barátnőmmel egy baráti körben vagyunk egy japánnal is, szóval nem a nemzetiségtől függ, hogy kivel barátkoznak, hanem a jellemtől. Olyan téren pedig szűrnek rendesen.

Hosszú évek óta élek Franciaországban, a családom is francia.

Az egyetlen kellemetlen megjegyzést (néhány hónappal a kijövetelem után) egy szupermarketben vágta a fejemhez egy ismeretlen kendős arab nő, "Fogja be a száját, maga nem is francia!" vágta hozzám.

A titok abban rejlik, hogy akivel csak megismerkedtem, rögtön megkértem: javítson ki, ha valamit rosszul mondok.

Abban a pillanatban kedvesek és szolgálatkészek lettek.

Több őszinte barátot szereztem így az idők során.

A férjemmel is így lett a megismerkedésből szerelem.

Ma már két gyerekünk van, akik éppen olyan jól beszélnek magyarul, mint franciául, és erre a férjem a legbüszkébb.