Csak én vagyok úgy, hogy nincs és nem is volt senki, de szó szerint senki az eddigi életemben olyan, akit igazán jobban tudtam volna szeretni saját magamnál? Ez mennyire normális vagy nem normális?
Úgy gondolom, hogy tudok szeretni csak nem olyan mértékben, mint talán egyesek. Tudom, hogy nagyon gáz ilyet leírni, de én még a saját anyám vagy apám iránt sem tudok úgy érezni, hogy akár a saját életemet is feláldoznám érte. Persze tudom ezt mondani. De mélyen belül érzem, hogy ez nem így van. Pedig erre semmilyen ok vagy indok nincsen hiszen például anyámat szeretem és teljesen jóban vagyunk és szinte mindent neki köszönhetek amim van. De valahogy akkor sem érzem azt és olyan mélységben, amit talán kellene.
Most talán pszichopata vagyok? Vagy egy annak enyhébb változata?
De azért nem gondolom ezt sem annyira mert érzelmeim viszont vannak. Például tudok boldog és szomorú is lenni akár még sírni is. És nem akarok senkinek sem ártani puszta élvezetből. Maximum akkor, hogy ha abból nekem van valami érdekem. Tudom, hogy nem fogok itt kapni ennyiből egy komplett személyiség elemzést senkitől... de nem is az a célom. Csak kíváncsi vagyok mások véleményére és arra, hogy esetleg van e valaki más is aki hasonlóan érez mint én.
Egyébként egy 20 éves fiú vagyok. (ha ez számít valamit)
válasza:csak beleolvastam
szerintem te be vagyok "fordulva" magadba, kellene hobbi, nő, sikerek
menj ki sportolj egyet, ne zárd be magad
válasza:Nem hiszem, hogy pszichopata vagy:)
Az embernek elsősorban önmaga kell, hogy fontos legyen. Ez nem azt jelenti, hogy csak magadra gondolj, ne törődj másokkal és ne hozz olyan kompromisszumokat amivel valakinek segitessz, de Te "nem jársz olyan jól". Hanem azt, hogy elsősorban magadat kell szeretned, elfogadnod és magaddal kell rendben lenned, ahhoz hogy jó társ/barát/családtag tudj lenni. Ezek hülyén hangoznak, de pl én sem halnék meg senkiért. Imádom az Anyukámat és imádom a páromat is, mindenemet odaadnám, ha szükségük lenne rá. De az életemet nem. Az a legnagyobb kincsünk, akik ebben önzőséget látnak, azok sokszor nem értik, hogy az ember nem csak valakikkel lehet teljes. Nem az a legnagyobb szeretet és szerelem, ha az ember meghalna valakiért. Az félelem, szorongás, gyengeség. De ez sarkított példa.
A lényeg, hogy nem hiszem, hogy beteg vagy, egy egészséges önszeretetre szükségünk van, de természetesen van egy határ.
válasza:Szerintem végülis normális, hiszen mindenkinek egy élete van.
Talán leginkább a gyerekéért tudná magát feláldozni az ember, ha ilyen helyzetbe kerülne.
válasza:Az egészséges önszeretet egy dolog. A pszichopátia egy másik dolog. A kettő között végtelen számú átmenet, fokozat van. Ezeket nevezhetjük mondjuk önzőségnek, egoizmusnak. Ha egy ember puszta érdekből árt másoknak, és közben képes legalább egy minimális bűntudatra, akkor nem pszichopata, hanem szimplán önző, egoista.
De a mai társadalmunkban nagyon sokan (főleg az Y és Z generáció) önzők, egoisták. Csak ezt nem mondják ki nyíltan, nem ismerik be. Alapvetően azért, mert kommunikációs szinten még a régebbi korszakok erkölcse van érvényben. Erre rátesz, ha az illető még nárcisztikus személyiségzavarban is szenved. Te legalább kimondod.
4 -es: Először is köszönöm a te kommentedet is. Nagyon érdekes, amit írsz! Én saját magamat is önzőnek és egoistának tartom. Mellette még az is tuti, hogy nárcisztikus személyiségzavarban is küzdök. Ezekre már rég rájöttem egyfajta öndiagnózis alapján. Viszont véleményem szerint ezek igen hasznosak is tudnak lenni az életben. Legalább is, ha az anyagiakat és az ambíciót nézzük. Bár az tagadhatatlan, hogy azért ezek a tulajdonságok akkor is negatívumok maradnak.
Viszont szerintem az ilyen embereknek is szokott lenni általában azért legalább egy olyan valakijük vagy valamijük, akit jobban szeret magánál és bármit megtenne érte. (vagy ez egyáltalán nem is így van... az is lehet)
Én csak arra keresném a választ, hogy vajon ez az érzés (vagy is inkább ez az érzés hiánya) mennyire gyakori az átlagemberek között és mennyire lehet ezt tekinteni bizonyos körülmények között normálisnak. Erről nem találtam az interneten semmilyen adatott vagy kutatást, hogy lenne.
Egyébként azt honnan vetted, hogy főleg az Y és a Z generációból vannak az önzők és egoisták a mai társadalmunkban? Van erről valami kutatás vagy felmérés? Vagy ezt egyszerűen csak a saját tapasztalataidból is véleményedből állítod...
Ja meg még mellékesen csak annyit, hogy természetesen én sem vállalom fel ezeket a tulajdonságokat nyilvánosan mert egyértelmű, hogy ez negatív módon befolyásolná a felém irányúló viselkedést bárki felől is. Csak egy pár nagyon közeli bizalmasommal beszéltem még ilyenekről.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!