Szülők! Ti hogy csináljátok, hogy nem vagytok paranoiások ha a gyereketekről van szó?

Egy japán kisgyerek szabadon mászkált a közeli erdőben, és így született meg később a teljes Legend of Zelda-széria :D

Hasonló gyermekkorunk volt.Nem bízom az emberekben épp ezért.A gyermekeimet féltem.Nehéz túltenni magam a gyermekkori traumákon (2 pedofil környékezett meg 1 azon napon,a szomszéd gyerekek(!!!) molesztáltak /ezt nem fejteném ki jobban/ és még sorolhatnám) a gyermek és fiatalkorom egy rakás sz.r volt amiből kigyógyultam aztán jöttek a gyerkőcök és a félelmeim ismét felerősödtek.Telefon mindenkinél van ha bármi baj van akkor megyünk.Reggel kísérem őket a suliba.Ha a nagyobbak egyedül jönnek haza egész úton telefonon beszélünk míg a kapuba érnek.A kisebbért felmegyek minden nap.Ők ismerik a félelmeimet elfogadják és társak benne.Hamarosan ballag a fiam a suliból arra már készülődök lelkileg.Szerencsére egy közeli gimnáziumot szemelt ki ahonnan minden nap hazajárhat.Szerencsésnek érzem magam mert nem csavargó típusok de persze ha szeretnének nem gátolom meg őket semmiben.Remélem nekik nem lesz részük annyi negatív élményben mint nekem.