Akik nem tanultak tovább, miért nem ?

Nem hittem magamban, pedig nem voltam rossz tanuló. Valahogy úgy gondoltam, főiskolára csak a zsenik jutnak be. Én nem is értem, honnan volt bennem ez az őrült kisebbségi érzés.

Érettségi után mindenféle OKJ-s képzésen kallódtam és elkezdtem dolgozni, de persze csak ismerősökön keresztül jutottam álláshoz.

Nem teljesen igaz az, hogy nem tanultam tovább, de csak később, felnőtt fejjel. A legjobbak közt végeztem.

Másrészt nem érdekelt igazán semmi 18 éves koromban. Szerintem nagyon kellett volna nekem egy határozott szülői háttér.

Csak a rajzolás érdekelt, de természetesen nem vettek fel első nekifutásra a képzőművészetire, máshova meg nem is jelentkeztem. Én már biztosan tudom, ha a lányomnak nem lesz határozott elképzelése arról, mi szeretne lenni, a nyelvtanulás felé fogom terelni, de főiskolai szinten, ami megadja az alapot ahhoz, hogy nyelvtanár vagy fordító legyen, abból mindig meg fog élni. Aztán lesz ideje rájönni, mi szeretne lenni és akár levelezőn is tanulhat, ahogy tettem én is 29 éves koromban, amikor már biztosan tudtam, melyik pálya nekem való. Így van diplomám, de a nyelvekkel hadilábon állok, ami örök hátrány lesz nekem.

-nem tudtam mit akarok

-nem érdekelt semmi

-nem akartam utazni

-pénzt akartam keresni

Én elkezdtem tovább tanulni, de mivel az exem a legnehezebb tantárgy vizsgánál szakitott velem úgy, hogy előtte még segiteni akart stb. igy hagytam a francba, amúgy is csúsztam a tárggyal meg iylenek.

Volt vagy 2 hét a vizsgáig, de addig simán húzta az agyam, hogy jaj lehet még se lesz vége a kapcsolatnak.

Jól tönkretett, vele meg a tanulmányaimat, és a legrosszabb, hogy siekrült bebizonyitanom magamnak, hogy igenis nekem is megy ez az egész.

Azóta meg dolgozom, nem rossz pénzt keresek, és már nem tehetném meg, hogy évekig tanulgassak. Elúszott ez a hajó, és sajnos nem feltétlenül miattam.