Nőként rossz érzés megöregedni? Ma sokkal nehezebb, mint régen volt?

Ezek a hatalmas szavak : internet ; média

Régebben mindenki a saját kis dolgával volt elfoglalva , nem látott minden reklámban, képen, műsorban, filmben,sorozatban álomtestet hibátlan arccal.

Túl sok a marketinges tartalom is, amikor a ránctalanítókat és őszhajszálat fedő dolgokat tukmálják .

"Mert az rossz ha nem teszel ellene. Neked. Rosszul érzed magad. Nekünk pedig jó, ha próbálkozol "

Emellett betiltanám a képek ilyesfajta retusálását is. A szemnek jól eshet egy szép kép egy szép arcról, de mélyen a léleknek nem. (Pláne mindig... Mindenhol)

Én elég fiatal vagyok, tehát nem tudom elmondani, hogy pontosan mi lesz a véleményem 20 év múlva, de jelenleg úgy vagyok vele, hogy nekem mindig is az önazonos idős hölgyek voltak a "kedvenceim". Én majd nem szeretném festeni a hajam, illetve büszkén vállalom az idős korral járó ráncokat. Elég sok hölgyet láttam, akik két réteg sminket raktak fel magukra illetve természetellenes hajszínnel rendelkeztek. Számomra az öregedés nem probléma, meg fog történni, és szerintem egészségesebb, ha az ember felfogja, hogy ez az élet rendje (bár lehetséges, hogy túl romantizálom).

Amúgy szerintem attól függ ennek a felfogása, hogy ki mit lát a környezetében, illetve ki mennyire hiú a kinézetére.

Fene tudja. Valahogy nem így érzem

Persze,én is elszörnyedek néha,mikor reggel tükörbe nézek,hogy hogyan fogok ebből valami vállalhatót összehozni indulásra 😆

Félretéve a viccet...

Egész fiatalon is észrevettem már,hogy mikor néha összefutottam turista csoportokkal, osztrák, német,holland nyugdíjasok, akár 70 fölöttiek is...nagyon sok idős ember olyan ápolt, rendezett volt,hogy akkor eldöntöttem,ha lehet valahogy én is így szeretnék kinézni ennyi idősen.

Tudom én,hogy a jobb életminőség is nagyban hozzájárul ehhez,meg minden pénzbe kerül.

De kell erre egyfajta igény is.

Nőknél az őszülő haj ,a rendezetlen frizura nagyon sokat tud rontani az összképen.

Ugyanígy a kezek, lábak ápolása is gyakran az a "jóvanazúgy" kategória.

Pedig ezek tényleg nem kerülnének sokba.

A ruházat a másik,ami megint egy olyan téma,hogy tudni kell megválasztani a színeket,fazonokat kornak, testalkatnak megfelelően.

Mindent összevetve én is látom magamon,hogy a bőröm,az alakom,úgy általában minden rajtam már rég túl van azon,amit szépnek gondolok.

Egyáltalán nem idegesít,hogy egy korombeli vagy idősebb ismert ember egy műsorban vagy képen, agyon filterezve mennyivel néz ki jobban,mert tudom, hogy nem ez a valóság.

A környezetemben látom,hogy az átlag, akinek nem a külső az elsődleges szempont,de kicsit törődik magával ,az kb olyan mint én.

Ha az ember ezt el tudja fogadni,akkor szerintem semmivel sem rosszabb 45-nek lenni,mint 25-nek.

Van a két véglet...

Az egyik Barbie rózsaszín felhőnek öltözve,mini szoknya,túl sok smink,a másik meg hiányos fogsor, zsíros lenőtt haj, igénytelen öltözék.

Ezek a dolgok lennének nekem elfogadhatatlanok , ezen a kor mit sem befolyásol.

Nem irigylem a fiatalokat,mert szebb a bőre vagy feszesebb a teste, akkoriban mikor olyan voltam,mindig arra vágytam ,hogy de jó lenne anyagilag független lenni,vagy autó, lakás stb...

Most ezek a dolgok már megvannak megpróbálom ezeket értékelni.

Régen se voltam olyan külsőre,aki miatt leáll a forgalom,de néha megjegyezte valaki ,hogy csinos vagyok vagy jó a hajam,ez ugyanúgy ma is előfordul,csak a korosztály más...

Nem zavar ,hogy a húszas harmincas korosztálynak, sokszor még a korombelieknek is teljesen más a célcsoport.

Együtt lehet ezzel élni egész jó kedvűen is.

Na fordítsuk meg a kérdést: miért érdekelne azoknak a véleménye, tisztelete, társasága meg úgy egyáltalán bármije, akik vagy nincsenek tisztában az öregedés folyamataival vagy nem tudják elfogadni azokat?

Félre ne érts, tökre elfogadom azokat, akik azért csináltatnak szépészeti beavatkozásokat vagy öltözködnek úgy vagy festetik a hajukat, mert úgy érzik jól magukat a bőrükben. Vagy akár a munkahelyi dress code-ot is. De aki a képes azon rugózni, hogy nekem hogy kéne kinéznem ahhoz, hogy beleférjek az ő francos világképébe, az elmehet a sunyiba ;)

Nem csodálom, konkrétan mindenhol a szépségápolást, és anti-öregedést nyomják a nők képébe.

Kezdetnek ott vannak a reklámok; vegyél szempilla spirált, alapozót, ránctalanítót, szőrtelenítőt (míg a férfiaknak elég egy borotva) aztán ha egy nőről akarsz olvasni egy cikket, MINDIG megjegyzést tesznek a külsejére. Egy férfiról szinte sosem olvasom, hogy jóképű lenne, egy nő viszont elérhetett bármit az életben (lehet olimpikon, politikus, tudós, bármi) odabasszák valamilyen módon, hogy vagy szép, vagy csinos, hiszen anélkül mi értelme léteznie?

Aztán a filmekben nem léteznek idősebb nők, max anya szerepben. Egy ráncos, öregedő férfi simán lehet a főszereplő bármilyen filmben romantikustol akción keresztül vígjátékig, és mellé raknak egy 25 éves lányt partnernek, de egy 50 éves nő kb eláshatja magát.

A nők félelme az öregedéstől NEM annak az eredménye, hogy a saját értéküket a szépségükben látják, vagy hogy olyan sekélyesek lennének emberileg, hogy ennyire fontos legyen nekik a kinézetük.

Ez a félelem annyk az eredménye, hogy a férfiak egy olyan világot teremtettek, amiben a külső a nők legfontosabb erénye. (plusz az egyik legtöbb pénzt hozó ipar a szépségápolás, szóval anyagilag is megéri a porba taposni a nők természetes önbecslését)

Persze régen is ez volt, de nem ilyen szinten. Most még ott van a közösségi média is, ahol folyton az arcunkba nyomják a megszetkesztett képek ezreit, is, amik elől tényleg nincs menekvés.

"Egy nő számára sokkal fontosabb a külső, mint egy férfinak"

Hát számomra nem, ez van. 36 éves vagyok, látszik is rajtam, de ennél sokkal lényegesebb dolgok kötik le a figyelmemet. Sőt, kapaszkodj meg, párkapcsolatom sincs, de még ez sem ok arra, hogy az életem akörül forogjon, másnak milyen esztétikai élmény rám nézni.