Van itt olyan, aki azt gondolja magáról, hogy pszichopata személyiségzavara van?

Még jó hogy nem létezik ilyen diagnózis, az antiszociális személyiségzavar, te nagyokos.

Sokan gondolják magukról hogy 'pszichopaták', mert most ez a menő a filmek miatt. Pedig itt csak neveletlen kis ratyik vannak, semmi más :D

Alapvetően nagyon ritka betegségről van szó, és közelsem misztikus, pusztán egy agyban lévő fejletlenség.

3-as, ez nem állítható egyértelműen. Vannak, akik tisztában vannak a saját diagnózisukkal.

De mindenki úgy kezeli a pszichopatákat, mintha egy külön faj lennének. Nem mindegyikük egyforma. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy pl. minden borderlineos ugyanolyan. Nagyon nem. Különböző emberek, különböző személyiséggel. Szimplán annyi, hogy van egy viselkedésmodell, ami e legtöbbjükre ráhúzható. De ez nem jelenti azt, hogy mindegyiküknek ugyanaz a nézőpontja, vagy hogy ugyanúgy reagálnának bizonyos krízishelyzetekben.

Ebből kifolyólag sem jelenthető ki egyértelműen, hogy egyikük sem tudja magáról, hogy baj lehet vele, mert ez általánosítás. Bár tény, hogy nagyobb arányban nem tudják, mint tudják.

Nekem sincsen egyértelmű diagnózisom, de tény hogy vannak hajlamaim az antiszociális viselkedésre. Hogy ez most nálam milyen szinten van, azt nem fogom tudni megmondani, pszichológushoz pedig még nem sikerült eljutnom.

De leírom a dolgaimat, amik alapján erre következtettem, illetve amik alapján a környezetem is felhívta a figyelmem, hogy lehetségesen ilyen problémám van. (Hozzátenném, hogy elég mélyen beleástam magam ezekbe a dolgokba, korántsem nevezném magam laikusnak, aki csak azzal menőzik hogy "pszichopata", közben meg azt sem tudja, mit jelent)

Tehát. Ahogyan az első válaszoló is említette, az empátia "ki-be" kapcsolgatásának képessége rám is jellemző. Bár az affektív (emocionális) empátiám teljesen hiányzik. Viszont a kognitív empátiám az rendesen funkcionál, ha valaki elmondja nekem például a lelki bajait, képes vagyok segíteni neki, és megérteni a problémáját. Habár a vigasztalás egyáltalán nem jellemző rám, inkább hasznos tanácsokat szoktam adni az adott probléma megoldására, amit sajnos érzékenyebb embertársaim nem mindig értékelnek.

De ha arra van szükség, hogy egy bizonyos cl elééséhez ignorájam valaki érzelmeit, csak szimplán "kikapcsolom". Nem tudom ez így mennyire érthető.

Meglehetősen manipulatív személyiség vagyok. Ha nem szándékosan csinálom, tudat alatt akkor is megpróbálom befolyásolni a másik egyént.

Kóros hazudozó vagyok, esetenként akkor sem mondom meg az igazat, amikor teljesen szükségtelen a hazudozás.

Az érzelmeim 90 százalékát csak megjátszom, mindezt teljesen természetesen teszem, a környezetem szinte sosem szúrja ki. Természetesen vannak esetek, amikor őszintén nevetek, vagy sírok, de ezt általában egy teljesen más szituáció váltja ki, mint egy átlag embernél, és ezek az érzések sokkal sekélyesebbek. Igazságszerint még ezeknek az érzéseimnek az egymástól való megkülönböztetése is gondot okoz. Szóval pédául ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mit érzek most, valószínűleg lefagynék, aztán pár pillanat után hazudnék valamit, vagy elterelném a témát. Ebből elég kellemetlen szituációk szoktak kisülni egyébként.

Az emberi kapcsolataim nagy része szintén sekélyes. A családommal felszíni kapcsolatot ápolok, a környezetemben lévő emberekkel szintúgy. Viszont azt hozzá kell tennem, hogy van pár olyan ember az életemben, akik tényleg jelentenek nekem valamit, és kötődöm hozzájuk. Ők tudnak ezekről a problémáimról, és ezzel együtt elfogadnak engen. Erre nem sok ember képes, szóval ezért hálás vagyok nekik. Látszólag eléggé protektív vagyok velük kapcsolatban, viszont ha tesznek valami olyat, ami számomra kifejezetten kedvezőtlen, hajlamos vagyok személyes sértésként kezelni, és kész vagyok arra is, hogy végleg elengedjem őket. Ez a "drámakirálynő" tulajdonságom a legrosszabb szerintem az eddig felsoroltak közül.

Nagyon magas az undorküszöböm, és vonzanak a más által "betegnek" vagy "undorítónak" talált dolgok. Sokszor rajzolok véres dolgokat, gyakran fantáziálok ilyesmikről.

Igazából van még egy csomó más apróság, de nem hiszem hogy lényegesek, szerinem ennyiből is átjött amit mondani akartam.

De ha valakinek van esetleg kérdése, szívesen válaszolok bármire. :D

Kedves 6-os. 5-ös vagyok. Valószínűleg te is eléggé "unatkozhatsz", ha az egyébként teljesen normális hangnemben megírt kommentemre előkerült a verbális golyószóró. Nyilván azokat a dolgokat írtam le, amiket egyébként az interneten lehet olvasni, hiszen a legtöbb ember onnan tájékozódik, és ha leírok valami mást aminek szintén ehhez lehet köze, azt nem fogják érteni, és csak szimplán annyit írnának hogy hülyeségeket írok össze. De így, hogy nem írtam baromságokat is megkaptam ugyanezt, szóval igazából ugyanott tartunk. Nem ismersz engem személyesen, csak annyiból, amit én neked az előbb leírtam. Ennyiből csak ítélkezni lehet, pontosan amit te most csinálsz. Ráadásul nem állítottam, hogy ASPD-s vagyok, annyit mmondtam, hogy az szinte biztos, hogy vannak rá hajlamaim. Genetikailag is, de a családi hátteremben nem szeretnék belemenni, főleg nem itt.

A kérdező feltett egy kérdést, én pedig válaszoltam rá. Szerintem teljesen normálisan. Viszont te csak azért vagy itt, hogy beleállj másokba, és kiéld az elfojtott frusztrációd.

"tipikus jódolgában nem tud mit csinálni fajta."

Aha csak jól lepontoztad a válaszokat.

Én nem az internetről tájékozódtam, annál bővebb tudásom van ezekben a témákban.

Ennyire hosszú litániát írtál magadról, nagyon egoista lehetsz. És szimplán leszarsz mindenkit, ez nem pszichopàtia, mellesleg ha lenne rá hajlamod, már úgy születtél volna.

Mint mondtam, ez egy agyműködésbeli zavar, nem más.

Igen, a pszichopátiás agy érzelemközpontja teljesen más programon fut, mint egy neurotipikus embernek. Aki azt állítja, hogy a pszichopata érez, az nagy valószínűséggel nem tud semmit a pszichopátiáról. A szó hallatán először én is Manson vagy Ted Bund-ra asszociáltam, ahogyan a legtöbb ember, akik nem tudnak mit kezdeni a fogalommal (és ebből rengeteg félreértés keletkezik). Azonban ennek semmi köze a pszichopátiához, a filmekben ábrázolt pszichopátia is csak a szórakoztatóipar terméke. Valójában pont úgy élnek, mint bárki más (statisztikailag 100 emberből 1 pszichopata), csak hiányoznak a negatív/pozitív érzelmek, és nem éreznek félelmet. Talán a legjobb példa az érzelmeik sivárságának a kifejezésére az, hogy ők úgy éreznek minden ember iránt, mint te, amikor leülsz a metrón egy random ember mellé. Semmit.

Olvastam egyszer egy olyat, hogy a 21. században olyan misztika kötődik a pszichopátiához, mint korábban a vámpírokhoz. De elképzelhető, hogy a média okozta hájp miatt van felnagyítva az egyébként érdektelen jelenség, nem betegség, hanem inkább agyi rendellenesség.