Az miért van, hogy a mai feministákról nem az jut eszembe, hogy milyen bátor és tiszteletreméltó nők, hanem az, hogy mennyire nem tudnék egy ilyennel együtt élni?

Bezzegrégen ez sem így volt. A korábbi feministákat lehetett tisztelni, mert valóban egyenlő jogokat vívtak ki maguknak valóban hátrányos helyzetből - mármint jogi téren, mert szerintem a hétköznapokban ugyanúgy megbecsült, sőt sok esetben túlbecsült és kivételezett (add át neki a helyed, légy lovagias stb.) helyzetben voltak. Meg amúgy ma is.

Most viszont olyan érzésem van, mintha szólt volna valaki nekik, hogy hé, ti amúgy el vagytok nyomva, nem akartok lázulni kicsit? És ebből lett a mai feminizmus, ez a luxuslázadás a képernyők mögül, ahonnan szilárd meggyőződésem, hogy boldogtalan, lefrusztrált nők írogatnak meg teszik tönkre befolyásos férfiak életét a bíróság előtt be sem bizonyított zaklatási vádakkal.

Nem lehet, hogy ma azért nem lehet ezt tiszteletreméltó módon csinálni, mert mindenki érzi, hogy teljesen mondvacsinált alapokra épül az egész és csúsztatások sorára? Pl. a családon belüli erőszakot generalizálva ráhúzzák az összes férfira, így a zaklatást, nemi erőszakot is beállítva alapvető férfi hajlamnak, miközben a nők tisztalelkű ártatlan áldozatok. És erre hivatkozva 50% nőt akarnak hatalmi helykre zsíros fizetésért stb.

Kérdés lényegére vissza, ha ennyire amellett vannak, hogy minden férfi egy rohadák, miért másznak bele a párkapcsolatokba, amihez semmi közük, miért nem mondják egyszerűen azt, hogy a nők szimplján kerüljék el a férfiak minden közelségét és haljanak szüzen meg?