Mostanában azt vettem észre hogy mindenki megun. Ha kapcsolatban vagyok megcsalnak. Szerintetek milyen egy igazi kapcsolat/barátság? Esetleg olyan emberi tulajdonságok ami miatt szívesen foglalkoztok mással?

Kell hogy folyamatosan mélyüljön a kapcsolat. Hogy a másik dolgozzon önmagán, fejlődjön, ne a megszokott negatív viselkedésminták ismétlődjenek. Ha például, beszélek vele valamiről, arra felkapja a vizet, és mindig ugyanazt csinálja, és nem lehet vele megbeszélni X dolgokat, akkor érzem, hogy gátakba ütköztünk. Akkor csak a felszínen lebegünk, ő nem fogja fel, hogy az nem jó, és nem tesz semmit. Ilyenkor érzem hogy stagnálunk, és el akarok menni.

Sok embernek már kényszeresen szüksége van a drámára, szóval nem biztos, hogy a te "unalmasságod" az tényleg unalom, hanem csak békés és nyugodt, de a másik már belekényelmesedett a vitatkozásba, ezért azt keresi, mert úgy érzi valamit nem jól csinál, ha a partnere nem szidja le őt, mert ő abban látná azt, hogy érdekli a partnere érzelmileg.

Én olyan lányokkal szeretek barátkozni, akiknek van egy széles spektrumuk, amiben mozognak, minden témához hozzá tudnak szólni, de nem azért, mert annyira olvasottak lennének mondjuk, hanem csak vannak gondolataik. Van olyan lány is, aki nem tud hozzászólni mindenhez, de mégis, érdeklődő, nyitott, szívesen hallgat, azt is nagyon szeretem, mert én tudom egyedül vinni a beszélgetést is, ha támogat benne.

Egy igazi kapcsolatban mindkét félnek kiteljesülnek az igényei, valamilyen módon, mint a puzzle, egymásra csatlakoznak és kiegészítik egymást. Én hiába tudok kielégíteni egy stréberebb, introvertált, otthonülős könyvmoly lányt, egy extrovertált, hangos bulimániás lánynál semmi esélyem nem lenne. Ő szemtől szembe megmondaná ha valami baja van, én pedig ha bajom van, gondolkodom, elvonulok, és miután feldolgoztam, akkor tárom ki neki a gondjaimat. Amiért annyira távol vagyunk egymástól személyiségileg, több félreértésnek a lehetősége is adódik - ő azt hiszi, leszarom őt, amiért nem mondom ki egyből az érzéseim, én meg úgy érzem ő letámad.

Az a jó, ha azonosak vagytok valamennyire, de mégis pici dologban különböztök. Vagy pont annyira nem különböztök, hogy abban a különbözőségben kiegészítitek egymást, pl. nálam egy erősen szubmisszív lány a teljes ellentétem, de mégis tökéletesen hozzám való.

Szóval ez személyenként eléggé eltérő. Ha szeretnél, beszélhetek még neked erről, kérdezhetsz is, és segíthetek rámutatni arra, mit láthatnak benned, amit nem szeretnek.