Milyen kudarcaid voltak eddig? Milyen hibákat követtél el, amiket bánsz, és amivel esetleg másnak is ártottál? És amit fogalmad sincs ma, hogy hogyan követhettél el?

Másnak egyetlen egyszer ártottam, az sem volt szándékos. Oktatómmal vezettük még az elején, ő aznap nagyon feszült volt, és ez hamar átragadt rám is. Előre 90 volt a feladat, minden rendben ment, míg végül a patkára fel nem tettem a lökhárítót. A kocsinak már régebben leszakadt 1x-2x (semmi közöm nem volt hozzá és addig nem is tudtam róla), így az érzékeny terület volt. Az oktató nagyon kiakadt, én szinte sírtam, pokoli volt. Végül amúgy kiderült, hogy semekkora kár nem keletkezett és "csak" vissza kellett valamit "pöccinteni". Én nem győztem elnézést kérni, nagyon szégyelltem magam.

Az oktató is elnézést kért a reakciójárt, de engem továbbra is bántott.

Párkapcsolatom még sosem volt, és igazából ezt így önmagában kudarcként könyvelem el :D Pár hónapja lehetett volna valami (azt hiszem), legalábbis a fiú eléggé nézett engem, szemezések is voltak és valahogy feltűnően figyelt engem.. deee nem történt semmi. Közösségi oldalakon én kezdeményeztem (bejelöltem, bekövettem), ő visszajelölt és ennyiben kifújt a dolog. Szóvaaal, kellemetlen.

A barátság/ismerősök részről viszont kisesszét tudnék írni. Nagyon sokszor támadtak hátba, használtak ki emberek, kellett barátokban csalódnom. Mindezt azért, mert szerintem kedvesebb, lelkiismeretesebb, önbizalomhiányosabb vagyok, mint kellene, és mert sokáig hagytam magam.

Konkrét példák:

-magát legjobb barátomnak nevező lány terjesztett rólam egy-két dolgot, 0 igazságalappal

-az edzőm kibeszélt engem fűnek-fának, néha még a saját fülem hallatára is (másokkal is ugyanezt csinálja, pár kivétellel és én meg naivan azt hittem a kivételek közt vagyok..)

Csoportmunkánál sajnos elég sokat szívok mások hülyeségei miatt. A magam részéről beleadok mindent, de az én értékelésem (is) megsínyli, mert más trehány, nemtörődöm volt..