Azért félek az új helyzetektől mert még mindig nincs elég önbizalmam és még mindig félek, hogy valakinek “nem fogok megfelelni”?

Pepitában, de régen, és néha most is, volt/van velem hasonló dolog.

Az én esetemben azért volt/van az új helyzetektől van félelem, mert nagyon kicsi az önbizalmam, és sajnos az első gondolataim közt van, hogy "mi van, ha nem sikerül? ha leégetem magam?". Szóval a kudarctól, a megszégyenüléstől is tartok mindeközben.

Nem tudom, hogy ezek mennyire lehetnek igazak rád, de hátha segített így is valamennyit.

A "nem fogok megfelelni" részt miatt azt sem tartom kizártnak, hogy megfelelési kényszer is lehet a dologban, ami szintén nem a legkellemesebb sajnos.

Nekem még nem sikerült teljesen leküzdenem, de azt hiszem jó úton haladok:

-tudatosítom magamban, hogy nem mindenki véleménye fontos vagy épp pontos

-azt is, hogy lehet hibázni, és valamilyen szinten kell is, ebből tanulni kell viszont

-ki kell lépni a komfortzónából, mert nem lesz előrelépés

Valamint még az motivál, hogy kijussak ebből, és bár most nem mindig a legkellemesebb, de ez nem maradandó állapot, és jobb lesz majd.