Jó ember vagy ?

Igyekeztem eddigi életemben az lenni, nem ártani senkinek.

Hát,nem sok örömöm volt ebből, mondjuk úgy, hogy nagyon megszívtam ezért minden téren.

Mostmár néha elgondolkozom azon,hogy néha kéne rossznak is vagy gonosznak lenni, mert az egész világban, de az országunkban is ezeknek megy a hajó, élnek vígan, és egyáltalán nyoma sincs, hogy megbánnák.

Egy mondás szerint, akkor lesznek gonoszak az emberek, ha nem hagyják, hogy jól legyenek. Vagy ha állandóan átverik és kihasználják őket...

Jó embernek gondolom magam, és eddig is úgy éltem, hogy ne ártsak, okozzak kárt senkinek sem. Sajnos ez néha olyan szintre hágott, hogy már szinte mások érdekeit helyeztem a sajátom elé... de ebből is tanultam.

Igazából sok előnyöm, örömöm nekem sem lett ebből, legtöbbször pont, hogy én húztam a rövidebbet miatta.

Elég elgondolkodtató, ahogy nem épp a legerkölcsösebb, emberségesebb emberek azok, akik 1-ről a 2-re jutnak, de még így sem szeretném felvenni az ő stílusukat.

Pár hete olvastam egy elgondolkodtató idézetet, amit szó szerint most nem tudnék idézni, de a lényege az volt, hogy attól még, hogy a saját életemben én vagyok a hős, a pozitív szereplő, simán lehetek valaki máséban a főgonosz, ellenség. Minden a nézőpont kérdése.

Én szeretem azt gondolni, az vagyok, kedvesen viselkedem másokkal, ha megkérnek valamire, általában segítek, legtöbbször nem kezdek veszekedéseket, hanem inkább mások veszekedéseit oszlatom fel.

De mindezek mellett lusta vagyok és belül néha kegyetlen rosszindulatú és valamiért úgy gondolom, hogy, ha az élet igazságos, akkor, aki nekem ártott, annak szenvednie kell, így azt várom, hogy nekik rossz legyen/fejben kitalálom hogyan szúrhatnék ki velük, de igazából nem teszek semmit az esetek 99.7%-ában.