A japán emberek alapvetően xenofóbok?

Minden minimális értelemmel rendelkező ember az. A xenomorphok nagyon agresszívek, a vérük savból van, mindent el akarnak pusztítani. A szaporodásuk lényege, hogy belepetéznek a tüdődbe, aztán amikor kikelnek, kiszaggatják magukat a mellkasodból.

Az már tényleg a legszélsőségesebb szélsőbaloldali hiszti, hogy még ezt is tolerálni kell, és igenis dögölj meg, irdatlan kínok közepette, különben hűde rasszista nácista idegengyűlölő vagy.

Az meg már csak a slusszpoén, meg a hab a tortán, hogy xenomorphok nem léteznek, az csak egy film. Ennyire nagyon-nagyon pszichés gondjaik vannak a komcsiknak, hogy egy sci-fi filmből ügyet csinálnak, és úgy tesznek, mintha valóság lenne.

Akik kint éltek mesélték, hogy bár neveltetésüknél és hagyományaiknál fogva nagyon tisztelettudóak és udvariasak az idegenekkel.

Viszont annyira nem csípik őket, mint ahogy mutatják.

Abszolút ez a tapasztalatom, és másoktól is csak ezt hallom, akik kicsit is közelebb kerültek japánokhoz.

Utálják a bevándorlókat, nem szívesen adnak nekik állást. A turistákkal meg üzleti beutazókkal szemben udvariasak, de tartják velük szemben a három lépés távolságot. A színesbőrűektől undorodnak, van egy nagyon erős fehérbőr-fétis. Iszonyat gagyi náluk a nyelvoktatás, a legtöbb japán semmilyen nyelven nem képes megtanulni. Valós tartalmas barátságot kötni velük szinte lehetetlen, max felszínes haverságot.

Egyéntől függ. Vannak japánok, akik igenis nemcsak látszatból barátságosak a külföldiekkel, és vannak, akik nyiltan rühellik őket. Három és fél évig éltem kinn és mindkettőhöz volt szerencsém. Igen, volt japán, aki a szemembe mondta, hogy ő ki nem állhatja a külföldieket és jobban tenném, ha én is elhúznék az országból. De volt nem egy japán - főleg akikkel együtt laktam a panzióban - akik tényleg nem a látszat kedvéért voltak barátságosak. Plusz a párom sem csak a látszat kedvéért járt velem. Ő pl. nagyon érdeklődött a magyar nyelv és kultúra iránt olyannyira, hogy tőlem tanult magyarul. És jól meg is voltunk egymással, bár súrlódások természetesen a két eltérő kultúra miatt voltak. De mindig átbeszéltünk mindent és a végén csak meg tudtunk egyezni.

Szóval van ilyen és olyan japán is. Mint ahogy mindenhol vannak bunkók és normális emberek is. A más kultúra és más kultúrából érkezett emberek utálata nem japán sajátosság.

9-es vagyok. A nyelvoktatással egyetértek, tényleg gyenge náluk, ezt japán ex-párom is mondta. Ő pl. nyelviskolában, amerikai angoltanártól tanult angolul. És nagyon jól beszélte, meg is lepődtem. Akikkel együtt éltem, szintén jól beszéltek angolul, mivel a panzióban sok külföldi - amerikai, svéd, német, stb. - élt. Volt két fekete lány is, fura mód, nem volt velük konfliktus. Én azt tapasztaltam, hogy akik huzamosabb ideig élnek együtt külföldiekkel - akár tanulás, akár más miatt - sokkal toleránsabbak, mint azok, akik csak néhanapján látnak külföldit. Ugyanis egyszerűen muszáj megtanulniuk velük együttélni.

De mint írtam fentebb, ez egyéntől függ. Külföldi gyűlölők minden országban vannak.