Volt olyan veletek, hogy egy jelentéktelennek hitt emberről hosszú idő után meglepő képességek derültek ki, vagy sokkal érdekesebb oldalait is megláttátok?

És te tudod, miért történt ez veled? Valójában én is elég sok téren visszaestem, önbizalomban, önértékelésben, szociális igényekben.

Nem gondoltál rá, hogy meg kéne találni a régi önmagadat? Mondjuk megint nekiállni rajzolni, emberek közé menni és úgy általában élni. Azt mondják, evéstől jön meg az étvágy.

Azt mondják, (nem csak mondják, tapasztalatból tudom), hogy a sport, mozgás, a természetes környezetben való létezés sokat tud dobni az ember hangulatán. Elég, ha átlendül egy kritikus ponton, valami kis siker éri, pl. hogy fejlődik a fizikai ereje, onnantól már könnyebb folytatni. Én eleinte olyan nyeszlett voltam, hogy kb. úgy néztem ki, mint egy etióp éhező. Egy kört se tudtam lefutni az iskolaudvaron, mert szúrni kezdett az oldalam. Aztán elkezdtem biciklivel járni suliba, és elég sokat tekertem, ettől megerősödött a lábam, és az egyik leggyorsabb lettem a Cooper futásban az osztlályban. Később, érettségi után egy haverom unszolására elkezdtünk konditerembe járni, eleinte ciki volt, mert az üres súlyzórudat is alig bírtam el, de rájöttem, hogy senkit nem érdekel, milyen béna vagyok, és jártam rendszeresen. Egy év alatt már látványosan megizmosodtam, és elég sok nő vigyorogva bámult az utcán, buszon, szóval megjött az önbizalmam, és ez más téren is javított a helyzetemen. Bátrabban ismerkedtem, kevesebben szóltak be az utcán, sőt, egy idő után egyáltalán nem próbáltak kötekedni, és a munkehelyeimen is bátrabban kiálltam az igazamért.

De ha az ember bármiben sikert ér el, legyen az művészet, tanulás, társas kapcsolatok, az már lökést adhat a folytatáshoz.