Introvertáltak vagy extrovertáltak vagytok inkább? Hogyan élitek meg, miben nyilvánul meg nálatok?

Az az introvertált, aki társaságban idővel elfárad és amikor egyedül van, akkor töltődik fel. (Az extrovertáltak meg pont fordítva)

Aki ettől eltérően "éli meg" az introvertáltságot/extrovertáltságot, az rosszul használja a kifejezést.

Extrovertált vagyok.

Szeretek emberekkel beszélgetni, izgatottan várok egy-egy összejövetelt a barátaimmal, közvetlen vagyok és nyitott. Könnyen szóba tudok elegyedni másokkal, tudok velük bánni, nem okoz szorongást számomra nagyobb tömeg előtt szerepelni, nem volt soha probléma valakit megszólítani. Megvagyok társaság nélkül is, egyik hobbim sem az a társasági hobbi, inkább elvonulós, elmélkedős, de mikor társaságban vagyok, nem menekülök, hanem megadom a módját a társas kikapcsolódásnak.

Introvertált.

Nem kerülöm annyira az embereket, de szívesebben vagyok egyedül, mint másokkal. Egy hosszú, sok ember között eltöltött nap után nagyon elfáradok. Míg mások meg mennek bulizni.

Szerintem ez egy összetett dolog. Én valahol a kettő között vagyok.

Igénylem a társaságot, szeretem emberek között lenni, vágyom a kommunikációra. Ellenben tök jól elvagyok saját magam is, és sokszor nem vágyom arra, hogy körülöttem legyenek.

Szerintem valahol azon múlik a dolog, hogy mennyire találod meg magad a világban. Hiszen sok esetben nem arról van szó, hogy valaki introvertált lenne, hanem egyszerrűen csak kitaszított, aki nem találja a társaságát.

Illetve azon is múlik, hogy éled meg az életet. Ha sikerül a kellő összhangot kialakítani, akkor akár egyszerre is lehetsz intro és extrovertált.

Tökléetes példa 5-ös aki szerintem se nem egyik se nem másik, hanem egyszerűen megtalálta a maga életének összhangját és innentől nem kell "jelzőkkel" ráaggatni, hogy milyen, hiszen egyszerűen csak normális.

Amúgy én is imádok egyedül túrázni. Hiszen hétköznap emberek között vagyok, folyamatosan társaságban. Így kel egy kis kikapcsolódás, feltöltődés.

Ettől függetlenül nem mondanám magam introvertáltnak. Mert nem lehet ennyire leegyszerűsíteni, hogy intro = lemerül és csak egyedül töltődik fel.

Én inkább úgy élem meg, hogy jóból is megárt a sok, legyen szó társaságról vagy egyedüllétről.