Mit gondoltok az ilyen "éljünk a mának" emberekről?

Nem tudom... most hogy itt a pandémia a nyakunkon, és igazából egy szerencsejáték az élet, talán nem is olyan rossz dolog élvezni azt, amíg van egészség, és lehetőség arra hogy minél több dolgot lásson és tapasztaljon az ember.

Persze nekem eszem ágában sincs ilyesmiket művelni, inkább korán felkelek, és elindulok a melóba, ahol 5 perc után azon gondolkodom , mi a fenét keresek itt. A négy nap szabadság, gyakorlatilag otthon körüli munkákkal, javításokkal tellett, és idén is csak a járdaszigetekre utaztam. Félretenni kevese tudok, de mióta lelépett a barátnőm, ezt sem tartom fontosnak. Talán el kellene utaznom mondjuk Párizsba, azt mondják a nagyok, ilyenkor csodás, és nem törődni azzal mit hoz a jövő.

Kellene valami apró szikra, ami begyújtaná a vakmerőség lángját bennem.

Mindenki azt kezd az életével és a pénzével, amit akar. Szerintem nem számít, ki mit gondol másokról. Az számít, hogy ők elégedettek-e az életükkel és boldogulnak-e a saját helyzeteikben.

Attól, hogy valaki tervezget, spórol, garasoskodik, még egyáltalán nem biztos, hogy jól osztja be a pénzét, ahogy az sem, hogy több marad neki a nagy spórolás után, mint másnak akár nagyobb költekezés után.

Általában nem látsz bele a másik életébe és anyagi helyzetébe, csak hiszed, hogy minden információ a rendelkezésedre áll. Még ha mesél valaki magáról és a helyzetéről, akkor sem biztos, hogy mindent tudsz róla. Akiről azt hiszed, hogy szórja a pénzt és feléli a tartalékait, az könnyen lehet, hogy sokkal ügyesebben tervez, mint hinnéd - főleg, ha bankban dolgozik, akkor jó eséllyel ért is a pénzhez és talán jól is forgatja a megtakarításait, meg az is esélyes, hogy jól is keres vele, így futja neki arra, amire költ. De azt sem tudhatod, hogy az utazásaiból mennyit finanszíroz ő, mennyit a munkahelye.

Persze egy csomó ember szeret többet mutatni a valóságnál és menőzni olyan luxussal is, amit nem engedhet meg magának. Ez valóban nem fenntartható hosszú távon, ha nem tudja kigazdálkodni.

A kulcs általában az, hogy ne akarjunk többet, mint amit megengedhetünk magunknak. Tudjuk, mi a fontossági sorrendünk, racionálisan tervezzünk. De ettől lehet spontán az ember, csak ismernie kell hozzá, hogy mekkora kerete van a spontán dolgaira.

Én ismerek olyat is, aki hétvégente, meg szabadságokkal sakkozva jár mindenfelé utazni és szinte minden hétvégén külföldön van. Van olyan barátom, aki munkahelyi utazásokkal járta be a világot. Olyat is ismerek, aki eladta mindenét, ami felesleges volt neki itthon (mert minek lakás, bútorok, ruhák és kocsi itthon, ha nem itt élsz) és inkább szállásról szállásra utazik, közben meg távmunkával vagy helyi munkalehetőségeket megragadva kitermeli az utazási és megélhetési költségeit.

mindenben, így ebben is az arany középút és az egyensúly az egészséges.

az sem jó, ha valaki folyton csak dolgozik és mindenen spórol, sosem pihen, sosem költ magára, sosem tudja élvezni az életét - főleg, ha még azelőtt bele is hal a munkába, vagy valami betegségbe, hogy élete végén lehetősége legyen élvezni a munkája gyümölcseit, megtakarításait.

az sem jó, ha valaki csak henyél, nem dolgozik, egyáltalán nem tervez a jövővel, nem tartalékol, minden pénzét feléli, csak az élvezeteket hajszolja.

az ideális állapot az, ha valaki a normál munkájával meg tudja teremteni, hogy elégedetten, nyugodtan éljen, ki tudja magát pihenni, élvezhesse az életét és elégedett legyen a lehetőségeivel, azzal, amije van, ne vágyjon sokkal többre, mint amit el tud érni és el tudja érni, amikre vágyik.

komoly gond, hogy a mai társadalom egy csomó irreális és értelmetlen vágyat, elvárást támaszt velünk. felesleges rongyrázásra, menőzésre, nagyzolásra késztet, másoknak akarunk megfelelni, mások elismerésére, lájkjaira, irigykedésére vágyunk, vagy nekik akarjuk megmutatni, hogy lám, nekünk ez is összejött. emberek azért járnak nyaralni, hogy megmutathassák Instán, Facen, hogy ők milyen szép (és drága) helyen jártak, azért vesznek meg ruhákat, kocsikat, kütyüket, hogy lehessen vele menőzni, hogy nekik ilyen is van. De ez sem újdonság. Insta és Face még sehol nem volt, amikor már olyanokról hallottam, hogy emberek azért vesznek fel évekre eladósodva áruhitelt, hogy látványosan drágább karácsonyi ajándékot adhassanak anyósnak, mint a másik testvér...

ahogy a Harcosok klubjában mondták: "Olyan dolgokat vásárolunk, amikre nincs is szükségünk, hogy lenyűgözzünk vele olyan embereket, akiket nem is kedvelünk." (Gyakran abból a pénzből, amivel nem is rendelkezünk.)

viszont azok sem jobbak semmivel, akik itt, vagy máshol ítélkeznek mások felett, hogy saját kisebbségi érzésüket valamivel ellensúlyozzák. nem az a megoldás, ha lenézel és leszólsz valakit azért, ahogyan ő él. ezzel csak frusztrálni próbálod őt (ami jó eséllyel menni sem fog, mert neki jobb dolga van, mint neked és ezt igazolja az is, hogy látja rajtad, hogy téged bosszant a felállás). sokkal jobban jársz, ha a saját boldogságoddal és elégedettségeddel törődsz. arra koncentrálj, hogy te úgy élj, ahogyan szeretnél és ne foglalkozz másokkal, pláne azzal ne, hogy ők úgy élnek-e ahogy szerinted kéne élniük. ha a saját legjobb életviteledre koncentrálsz, neked jobban összejön és valószínűleg nekik is komolyabb kritika az, ha nem velük foglalkozol, hanem magaddal és jól érzed magad.