Milyen tanácsod adnál az akkori énednek, amikor a legrosszabb helyzetben voltál? Milyen módon oldanád meg a helyzetet jelenleg?

1.

Tinikorom, amikor kezdtem kapizsgálni az Aspergert, családilag is egyre rosszabb volt a helyzet, nem is találtam a helyem, sz.rrátanultam magam, az egészségi helyzetem is pocsék volt.

Barátkozz néha az osztálytársaiddal is, nem 'rossz' emberek, csak kamaszok. Közülük sokan erős, céltudatos emberek, akár példát is vehetsz róluk.

Vegyél erőt magadon és folyamatosan járj pszichológushoz.

Ne félj a 'megváltozástól', a lényegi dolgokban ugyanaz fogsz maradni, csak épp az aspergerrel való együttélés lesz könnyebb.

Járj utána, hogy a betegségeiden milyen életmódi dolgokkal lehet segíteni és tartsd is be! Sportolj sokkal többet, mert a korodhoz képest sokkal gyengébb az állóképességed és ez így is maradhat...

2.

2017

Ne járj ahhoz a lelkigondozóhoz, nincs értelme, keress egy jó pszichológust.

Sportolj többet!

Automata váltós autót akarj vezetni.

Dobd ki a lakótársadat!

3.

2019

Ez egy kegyetlen év volt, de most se csinálnám jelentősen másképp...

Esetleg: ne akarj túl korán elhelyezkedni az új szakmádban, ősszel ráérsz pályázni!

Azt üzenném, hogy soha ne hallgassak senkire, és maradjak kint a sheggem külföldön, ne szorongjak miatta. Mára már nem kéne albérletezni. És a legfontosabb: SOHA többet ne legyek szerelmes, elég volt egyszer átélni, többet ne tegyem meg.

De ugyanakkor ezt is üzenném: a telefonokat/kulcsokat dobd ki az erkélyen, aztán a másik kést válaszd.

Az akkori énem a mostani énem is egyben. Szívás.

(A masodik kérdés így értelmét veszti)