Másnak nincs olyan érzése a múltjával, régi személyiségével kapcsolatban mint ha az nem is ő lett volna, azok a dolgok nem is vele történtek volna?

Nem, de normalis ha igy erzed, mert ahogy oregedsz valtozik, fejlodik a szemelyiseged.

Regen is en en voltam, meg akkor is ha 2 evesen nem tudtam mondjuk kitorolni a sajat seggemet egyedul vagy akkor is amikor ovodaban elvettek tolem a homokozoban a nagy lapatot. Csak azert mert azota mar eltelt X ev, attól meg nem lettem teljesen mas ember, azok ugyan ugy az en emlekeim, valamilyen modon meg ugyis hatassal vannak a mai pillanatra a regi jelentosebb emlekeink.

Több dolog eszembe jutott erről a kérdésről:

Az első, hogy a sejtjeink folyton cserélődnek, meghalnak, termelünk újakat, talán csak az idegsejtek maradnak ugyanazok, de azokból meg folyton vesztünk. Tehát a tested legnagyobb része már nem ugyanaz, mint mondjuk tavaly, már tényleg nem vagy ugyanaz az ember.

A másik, hogy lelkileg ez egy normális reakció, ha a rossz dolgokra nem koncentrálsz, akkor energiát spórolsz, már valóban nincs értelme keseregni sajta. Viszont érdekesség, hogy úgy tudom, ennek a túlzott használata miatt lehet egyeseknek disszociatív személyiségzavaruk, vagyis van egy sebzett, megtört személyiség, és a delikvens (tudat alatt, menekülés céljából) csinál egy újat, ami erős.