Miért ennyire könnyelműek az incelgyűlölő nők?

Van, akivel tudok empatikus lenni, de van, amikor elpattan a cérna és megunom a sok áltehetetlen hisztit.

Elég jól tudok már különbséget tenni aközött, mikor valaki szenvedni akar és aközött, mikor valaki úgy szenved, hogy nagyon törekszik.

Nekem is megvan a magam keresztje, de ez már egy régi történet, amiből kimásztam. Én sosem mutattam ezt a környezetemen, főleg azután, hogy lezárult ez a korszak. Nem érdekel, mi volt a múltban, élni akarok és azt akarom, hogy mások jól érezzék maguk velem. Nem akarok azokra az időkre gondolni, mikor úgy éreztem, senki sincs mellettem és azt hittem, meg fogok halni a lelki-fizikai állapotom miatt. És nem szeretem, ha valaki a saját nyomorúságát próbálja rám húzni és még engem büntet ezzel. Ez a te sarad, a te harcod és csak két egészséges (vagy legalábbis traumáit feldolgozott) ember kapcsolata lesz virágzó. Én nem is ismerkednék ilyen lelki állapotban. Egyszerűen nem illik, nem az új emberek tehetnek arról, amilyenek a régiek voltak veled.

Figyelj, nekem nőként már volt dolgom ilyen elmebeteg incelekkel. Azt, hogy konkrétan rám ne legyenek dühösek, csak úgy érhetném el, ha összejönnék velük és kuss lenne a nevem. :D Ez meg nyilván nem fog bekövetkezni.

Van egy teljesen normális párom több, mint 8 éve. Ha bepróbálkoznak, akkor mindig azt mondom, hogy van párom, mivel ez az igazság. Nem egy olyan volt, aki elkezdett erőszakoskodni, hogy kit érdekel, vagy, hogy mutassak róla képet ha tényleg van, de olyan is volt, aki azt mondta, hogy őt nem érdekli, ezek a mai kapcsolatok jönnek-mennek, adjak egy esélyt, hátha jobb mint a párom, valamelyik meg csak ignorálta a dolgot és tovább próbálkozott. Olyan is volt, aki még meg sem várta a randimeghívásra a válaszomat, máris öngyilkossággal fenyegetett, ha nem adok esélyt. A 2-3. próbálkozás vagy az erőszakoskodás után bemondom az unalmast, és nagyon durván utasítom már el, ha nyilvános helyen vagyunk, akkor fennhangon megalázom, mert csak így hajlandóak lekopni rólam. Még nekem kellene félnem, hogy milyen könnyelmű vagyok, hogy merészelem ezt, meg ne késeljen? Inkább ő féljen, hogy egyszer követkeménye lesz annak, hogy ezt megengedi magának.

Ha itt az oldalon írok ebben a témában, simán benne van a pakliban, hogy fenyegetést, mocskolódást kapok privátban, leqrváznak, halálomat kívánják. Holott csak annyit mondok, hogy akkor már viszonzom az erőszakos hangnemet, ha valaki 2-3 korrekt elutasításból nem ért. Jogom van elutasítani és azzal lenni, akivel akarok, erről a jogomról akkor sem mondok le, ha megölnek.

Példa az egyik példánytól itt, az oldalon:

"gondolom, amikor "mindent megengedsz magadnak" a férfiakkal szemben akkor nem röstellsz prezentálni is a "párodat", tehát vagy ott van veled vagy ha nincs akkor pillanatok alatt elérhető a social media, szóval

1-megmutatod, hogy nem hzaudsz, nem csak kifogásnak mondod, hogy van barátod

2-ránk bízod a döntést, hogy mennyire vesszük komolyan a kapcsolatodat és hogyan ítélkezünk a viselkedésed felett

Remélem egy pillanatig se gondolod hogy minket te simán butaincel fiókba tehetsz és akár nyilvánosan alázhatsz de mi nem ítélhetünk téged felszínes qrvának és nem muszáj validáltunk a kapcsolatodat, tehát merem remélni nem jajveszékelnél ha egy oltári fülessel jutalmaznánk a viselkedésed ;)"

Nem tudom, mi az úristent képzeltek úgy mégis.

A legtöbbetek h.ülye beteg mércéje szerint is normális nő vagyok. A 20-as éveim majdnem teljes egészét ugyanabban a kapcsolatban töltöttem, szeretetben, soha nem léptem félre, nem "f.aszkörhintáztam" ahogy szoktátok mondani, nem volt egyéjszakásom, sem szexkapcsolatom, nem szoptam buliban, nem zabáltam ingyen, nem mentem senkinek a pénzére. És mégis kapom, hogy bizonygassam, hogy van barátom, sőt, még ha bizonyítom is, nektek nem kötelező komolyan venni, és ha már megengedek magamnak ezekre egy bunkó reakciót, akkor jön a pofonnal, vagy privátban nemi erőszakkal való fenyegetés, sőt, most már félnem kell, hogy lekésel vagy tömeggyilkos lesz.

Elmebeteg sz.ardarabok vagytok, az a helyzet, és egyre többet fogok megengedni magamnak, ha a az utamat keresztezitek még egyszer az életben.

4es

Azt mond meg miért kellene alaphelyzetben komolyan venni vadidegenek kapcsolatát és miért tartana vissza az udvarlástól a farkastörvények uralta mai világban az ha egy nő - akarom mondani femináci pitsa - azt mondja vanbarátom? ki a francot érdekel? nem tudjátok megérteni hogy mi azt tanultuk meg hogy ha szeretnénk még ebben az életben dugni akkor nem szabad visszariadni és megtörni? ha valaki vásárra viszi a bőrét és méltóságát kockáztatva eléd áll és kifejezi hogy tetszel neki, szeretne tőled valamit és nem egy gyáva féreg papucs hogy az első szavadra koccoljon akkor mégis hogy van képed megalázni??? és akkor tényleg csodálkoztok ha meg vagytok erőszakolva vagy valaki bever egyet.... azt a jogodat hogy azzal állsz össze akivel akarsz, azért tarthatod meg mert a férfiak ezt megengedik neked mert ilyen társadalmat építettek fell nektek a férfiak. de ha így visszaéltek vele, akkor vége lesz. van aki tesz is róla, hogy némelyeknek azonnali hatállyal legyen vége, ez csak a jóindulaton múlik.

Erről beszélek, íme. :)

Le van szarva, ha van párom és ezért utasítom vissza, ő nem veszi komolyan vadidegenek kapcsolatát és ha erre nem kedvesen reagálok, akkor ne csodálkozzak, ha megerőszakolnak, mert az visszaélés a jogaimmal, hogy ha azzal vagyok, akivel akarok. :D

Még mindig elmebeteg utolsó sz.ar vagy te is és az összes hozzád hasonló és soha nem fog nektek állni a világ.

Ritkán mondok ilyet, de: Anyád.

Nincs további mondandóm.