Milyen érzés introvertáltnak lenni ? Hogy kell elképzelni?

Ilyen nehéz megkeresni a neten mi mit jelent? Nem, nem szenvedés, kivéve ha valami oknál fogva nagyon nem akar ott lenni.

Introvertált: elfárad abban hogy emberek között kell lennie és fel kell töltődnie azzal, hogy egyedül van egy kicsit.

Nem feltétlenül csöndes, nem feltétlenül félénk, nem feltétlenül szenvedés neki a beszélgetés, ezek függetlenek tőle. A legnagyobb dumás aki imád társaságba járni is lehet introvertált.

Engem pl nem érdekel a társalgás, kevés embert találok érdekesnek meg nincs kedvem csak így partizni meg hülyéskedni. Csak elveszi az energiám.

Nem szenvedésnek mondanám, nyilván beleszokik az ember de nem kellemes ha olyan emberekkel vagyok akivel nem vagyok közel.

Csöndes is lehet az ember de én pl hozzászoktattam magam az extrovertáltsághoz, minél többet próbáltam beszélni és mostmár hozzászoktam valamennyire. Rengeteg olyan ember van akit te úgy nézel ki mintha extrovertált lenne de közbe introvertált belül. Hozzá kell szokni csak annyi

16

Alapvetően vágyom néha arra, hogy jól érezzem magam egy baráti társaságban, de ugyanakkor egy idő után fárasztó, idegesítő, de ha elvonulnék egyik pillanatról a másikra, az ugye bunkóság lenne. Így inkább nem is járok sehova, és már egyáltalán nincsenek is barátaim. A férjemmel töltöm az időm, ő sohasem fárasztó a számomra, vele sosem érzem azt, hogy menjen már innen, mert egyedül akarok lenni, pedig évekig éltünk úgy, hogy napi 24 órában folyamatosan együtt voltunk.

Szóval úgy tudnám jellemezni, hogy jó barátokkal lenni, de ugyanakkor iszonyúan fárasztó, leszív, így összességében véve nem éri meg.

Idegen emberekkel meg...a legtöbbel semmilyen közös témám nincs, meg sem tudok szólalni, csak ülök, mint egy kuka. Aki nem ismer, az azt gondolja, hogy valami kretén vagyok, aki jól ismer, az meg humoros, jó fej embernek tart, de abból nagyon kevés van. Szerintem én nem simán csak intro vagyok, más bajom is lehet.

Nekem vannak problémáim a társaságban evéssel, de az szerintem nem az introvertáltság miatt van.

Alapvetően nem igénylem a társaságot, de nem szenvedek kifejezetten, ha emberekkel vagyok együtt. 14 fős csapatot vezetek, egész nem e-mailezek, meetingelek, telefonálok stb. Szóval így alapvetően nincs gondom az emberekkel, kommunikációval. De nem bírom a smalltalk-ot, csacsogást, célirányosan, annyit vagyok emberekkel, annyit kommunikálok, amennyit feltétlenül szükséges. De amikor hazaérek, akkor egyedül érzem jól magam, már nem kívánkozom társaságba stb.

Visszakanyarodva, rendezvényeken, legyen az családi vagy céges, nem szeretek a középpontban lenni, nem szeretek beszélni, szerepelni, előadni meg egyenesen utálok. Mivel sok mindenben nem úgy gondolkozom mint az átlagember így inkább emiatt is csendben hallgatom a többieket, keveset szólok hozzá.