A legtöbb ember miért nem szeret a hibáival szembenézni?

Sokan, ha valami bűnt vagy vétket követnek el, akár társadalmi, erkölcsi, akár vallási szempontból, akkor nem szembenéznek vele és fogadják, hogy törekszenek tenni azért, hogy többé soha vagy legalább kevésszer forduljon ilyen elő és megbánják, hanem elkezdik magyarázni, hogy miért is teljesen legitim, amit tettek és miért is teljesen elfogadható, holott semmiféle kényszerítőerő nem kötelezte arra, hogy elkövesse, amit elkövetett. Saját magát szinte angyali szintre fényezi, hogy ő mennyire tökéletes és hibátlan, illetve hogy nem is ő a hibás a tetteiért, hanem igazából a társadalom, az emberek és az általános erkölcs vagy a vallás előírásai (már ha vallásos emberről beszélünk) a rosszak.

Szerintem ez rendkívül jellemtelen, öntelt, alázatot és megbánást nem ismerő jellemre vall, a legtöbb esetben.

Miért csinálják ezt mégis olyan sokan?