A budapestieknek miért ilyen nehéz kifáradni az agglomerációba?
Persze nem általánosítani akarok, de annyiszor találkoztam ezzel a jelenséggel hogy már nagyon kezd zavarni és nem igazán a rációt mögötte. Azért nem, mert teszem azt ha valaki Óbudán lakik az hamarabb kint van Solymáron, vagy Pest északi részéről sokkal hamarabb ki lehet érni Dunakeszire mintha Kispestre, Budafokra, Lőrincre, Cinkotára vagy akárhova kéne menniük a környéken. Mégis utóbbi helyekre simán ugranak, mert az Budapest.
Éveken át nem tudtam kényelmesen vendégeket fogadni, mert szobát béreltem. Végre lett egy házam, tök jó helyen Bp. mellett, 5 percre a vasútállomástól, fél óra alatt simán a belvárosban a vagyok, és senki nem lehet kirángatni mert úristen ez nem Budapest, akkor már messze van... :D
Esetleg nyáron kijönnek haverok kerti partizni mert azt a panelrengetegben nem lehet, de ennyi. Amúgy meg ha esik, ha fúj én menjek Bp.-re. És akkor ezek a haverok. Tindert meg ezeket inkább hagyjuk is, mert ott is csak akkor volt eddig valami ha kivételesen a másiknak volt helye és bementem Bp.-re. Amúgy meg ha a nyugatitól 5 percre lakik sem jön ki senki, mert hiába jövünk be egymásnak, dumálunk tök jót, kb. ha már welness kiszolgálást ajánlok fel sem jönne ki senki, mert nem Bp. akkor már messze van, érte tudok-e menni kocsival...? :D Kocsi nélkül járok be minden nap, és ugyanakkor indulok mint a pesti munkatársaim.
Ez valami pszichológiai dolog? Lassan mintha már senki nem jönne át ha nem a szomszéd házban laksz.
válasza: válasza: válasza:Erős ferdítés a kérdés. Egyszerűen minden embernek van egy komfort zónája, amin túl nem szívesen mozog. ezt nem lustaságnak nevezném, egyszerűen van az a távolság ahol nem éri meg a befektetett energia és idő az egyénnek.
Aki nem megy ki Solymárra az pont ugyanúgy nem fog lemenni Budafokra sem.
Ez nem "budapestiség" hanem egyszerűen a haverjaid ilyenek.
válasza:Amúgy meg ez nem csak Budapesten van így.
Anyám és húga vidéki nagyváros két külső, ellentétes felén élnek egymástól 1 órányira. Mindig panaszkodtak, hogy olyan keveset tudnak találkozni, soha nem látogatják meg egymást, mindkettő a másiktól várta a csodát.
Holott mindkettőnek 30-30 perc lett volna felülni a buszra és bemenni a belvárosba.
Persze, nem mindenki ilyen, én is ismerek olyat aki rugalmasabb csak hogy ez nagyon jellemző.
2: Ugyanez, mindig :D Amikor valaki meghallja hogy keszin élek akkor elképed hogy onnan járok be minden nap (szerintem amúgy azt sem tudják hol van). Állandóan magyarázhatom, hogy de az amúgy miért nem sok idő.
3: Ez a tapasztalatom, nem ferdítés. Korábban Budapesten éltem születésemtől fogva, és azért láttam hogy ott hogyan mozogtak az emberek akkor is ha egy jóval távolabbi kerületbe hívtam őket, mint most hogy ugyan nem bp-n vagyok de egyébként kevesebb idő lenne kiérniük. Akár ugyanazok az emberek is. És arra gondoltam, hogy akik itt nőttek fel azoknak talán beszűkül a világ, és minden ami nem bp. az a világ vége. Emlékszem nekem is furcsa volt, amikor először hívtak ilyen helyekre mint Isaszeg hogy oda biztos bonyolult lesz kijutni, meg sok idő és tényleg sok idő volt Budafokról de aztán belegondoltam hogy a zuglói munkahelyemre is utaztam ennyit akkor bp-n belül, és nem volt olyan vészes az út mint gondoltam hogy lesz. Tehát itt tényleg az nekem a furcsa, hogy ami nem Bp. az már automatikusan messze van egy bpi-nek, meg komplikált oda eljutni és felejtős, akkor is ha fogalmuk sincs róla hol van az adott település és hogyan kell oda kijutni.
válasza: válasza: válasza:"Nevezhetjük nagyvárosi jelenségnek is."
Nem városi jelenség. Vidéken nagyváros különálló, elszeparált részén laktunk ami gyakorlatilag egy teljesen különálló falu, csak jogilag a város része.
És hát ott is megvolt, hogy a Sanyihoz még csak át ugrottam 1 utcával arrébb, a Gabihoz is le-le néztünk, mert a szomszéd utca felénél lakott. De a Jocó baromi messze volt a falu másik végén, szóval oda már csak tényleg akkor mentünk le, ha amúgy is arra volt dolgunk.
válasza:"nyáron kijönnek haverok kerti partizni"
Szerintem valahol itt van a titok amúgy.
Szívesen kimennek, ha úgy érzik, hogy megéri kimenni, mert van program, hosszabb elfoglaltság, társaság, szórakozás.
Ellenben ha nincs semmi csak amolyan "gyere át dumálni" akkor már nem feltétlenül éri meg a fáradtságot az egész.
Vagy vannak akik nem szeretnek "szobára" menni, jobban szeretnek kiülni/beülni valahova semleges helyre.
Én magam is jobban szeretem ha haverokkal össze ülünk egy ebédre vagy munka után meginni valamit aztán megy mindenki dolgára.
Az meg furcsa, amikor felmegyek hozzájuk. Ő már otthon van, le tud pakolni, tenni venni én meg vendégségben vagyok aztán még bumszlizhatok haza ha már unják a pofámat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!