Mit kezdjek ezzel az érzéssel? (first world problem)

Segíts azokon, akik nem élnek jól.

Ha a kérdés tényleg valós, és van emiatt bűntudatod, szerinttem így lehet a legeredményesebben enyhíteni.

Én úgy gondolom, hogy annyit tudok tenni az ügy érdekében, hogy értékelem az, amim van, hálás vagyok érte, megbecsülöm. A másik pedig, hogy úgy élek, hogy méltónak érezhessem magamat a jó életemre.

Leegyszerűsített példa: jómódú budai családban élek, ami még ráadásul boldog család is. A szüleim szerelmesek egymásba, a tesóimmal és alapvetően mindenkivel jó a kapcsolat. Olyan környezet ez, ahol semmilyen akadályba nem ütközik a fejlődésem. Bármilyen hobbit választhattam, ki tudták fizetni (pl síelés). Akár magántanárra is lett volna pénz, ha nem megy a suli. Rengeteg különórám volt. Én pedig mindegyikben odatettem magam cserébe (ezek az én hobbijaim voltak, nem kényszerítették. Zene, sport...)

Tanulásban is odatettem magam.

De akár a szociális életet is tekinthetjük példának. Értékelem a barátaimat, mert nem mindenki olyan szerencsés, hogy olyan barátokra akad, mint én. Cserébe persze szeretnék én is legalább olyan jó barát lenni, mint amennyire ők nekem.

Ez az egész begyűrűzik. Szerencsés vagyok, értékelem, odateszem magam, jól fog menni. Jól megy, hálás vagyok, odateszem magam, jól fog menni. Az élet bármely területén.