Hol lehet találkozni nem semmirekellő szegényekkel?

Annak idején, mikor fiatal srác voltam még a pszichológusom javasolta, hogy önkénteskedjek hospice házakban és meglátom, hogy nem minden a pénz és megismerek olyan embereket, akik bármit megtennének azért, hogy újra egészségesek lehessenek és akár csak pár évet kapjanak egészségben.

Sokat tanultam ebben az időben.

Most viszont újabb, úgymond életközépi válságba kerültem. A saját családomban is mindig úgy éreztem magam, mint valami kívülálló és sosem tudtam megérteni, hogy miért. Hiszen nem vártam el egyiktől sem doktorátusi színvonalat, csak annyit, hogy

- költsön kevesebbet, mint amennyi bevétele van.

- ragaszkodjon következetesen a költségvetéséhez.

- legyen képes alkalmazkodni a világ változásához.

Ezeket elméletileg egy teljesen primitív életforma is képes megtenni az evolúcióban, mégis sok embernek valahogy egy életen át nehezére esik.

Ezzel évTIZEDEK mentek el, míg végül bebizonyosodott az igazam és azért lettem szemét, amiért nem segítettem őket ki, úgy hogy folyamatosan segítettem nekik, csak éppen nem úgy, ahogy ők akarták, hogy dobálom a feneketlen kútba és megsimogatom a fejüket, hogy milyen ügyesek, okosak.

Főleg úgy, hogy én sosem hánytam a szemükre, hogy mennyi áldozatot hoztam azért, amim most van és nem vagyok milliárdos, de ma sem csinálnám másképp. Hozott anyagból dolgoztam, tőkét kellett teremtenem, amit forgatni tudtam, ez pedig rengeteg áldozattal járt.

De végül akkor sem bántam meg, hiszen visszagondolva biztosan tartalmasabb életem lehetett volna, de rá lettem volna utalva az aktuális rendszerre, a politikusokra, az akkori munkáltatókra, meg mindenki más jóindulatára. Ez utóbbi fájt volna a legjobban, én szemen köpném magam, ha más embertől kellene kérnem bármit is. Ha kuncsorognom kellene bármiért is. Míg más élvezi is, akár életvitelszerűen műveli.

Utólag meg mindenki okos, a legostobább ember is meg tudja mondani már utólag, hogy mit kellett volna mikor venni és mikor eladni és mekkorákat kaszálni. Csak ezt az adott időben soha senki nem látja előre, maximum érzi, sejti, tippeli, de nem látja.

Úgyhogy ha ezt nem vesszük számításba (mert ennyi erővel az ötös lottó adott heti nyerőszámaival is visszamehetnék az időben egy 18 éves testbe), akkor ma sem döntenék másképp.

Viszont nem szeretnék úgy meghalni, hogy nem adom át a tudásomat, tapasztalatomat senkinek. Írhatnék blogot, de önmagamból kiindulva már az én időmben is ezernyi ilyen lehetőség volt, most meg még a nyelv sem akadály, már magyarul is Dunát lehet rekeszteni a megfelelő tartalmakból, inkább a szándék hiányzik és a motiváció.

Jó lenne találni valakit, akinek a háttérből, diszkréten egyengethetném az útját, akiben látnám azt, hogy mindezt érdemes megtennem, mert látok benne potenciált.

Milyen módszerekkel tudnám felkutatni a megfelelő jelölteket?

Alapítvány-ajánlgató trollok kíméljenek! Személyesen szeretnék meggyőződni arról, hogy az adott illető érdemes-e és ha bárkiben ez a mondat ellenérzést vagy bármilyen negatív érzést vált ki, az lapozzon tovább. Én döntöm el, hogy a sajátomat hagyom-e az enyészetté válni, vagy megtalálom a megfelelő embert, aki általa még magasabb szintre juthat, akár úgy, hogy ne kelljen a fiatalságát feláldozni, mint nekem, ne kelljen vagy-vagy alapon döntenie, hogy család, haverok, szórakozás vagy pénz, karrier, gyűjtögetés, hanem meg tudja teremteni a kettő között az egyensúlyt.