Ha megprobálom fenntartani valakivel a szemkontaktust, akkor miért nézelődik másfelé?

Csak akkor tudsz folyamatosan a másik szemébe nézni, ha épp ő beszél. Ha te beszélsz, akkor a mondandódra is figyelned kell, nemcsak a másik személyre. Ha közben másfelé néz, a mondandóját szedi össze.

Ez még nem jelenti azt, hogy zavarban van vagy tetszel neki, csak akkor, ha olyan mértékben csinálja, de az is eltérő különböző embereknél. Legtöbbször azért lehet érzékelni, hogy melyikről van szó.

Régi kérdés de szerintem hiány pótló a válasz.

Az ember nem verbális kommunikációjában van egy nagyon különleges jelzés típus a szemünk bizonyos kognitív funkciók használatakor az adott funkciónak megfelelő irányba néz. Jellemzően ilyen funkciók például a vizuális memória, a vizuális képzelet, auditív memória, auditív képzelet és egyébként még számos más funkció. Ezek visszacsatolt jelzések és a legtöbb ember nem tud másfelé nézni vagy csak nehezen tud másfelé nézni az adott funkcióhoz.

Amikor az ismerősöd a régi autója küldejéről beszél neked, jó eséllyel aktiválja hozzá a vizuális memóriáját, ami akkor ha ő jobb kezes és érzékszervi tipus nagy valószínűséggel, számára balra és felfelé és neked jobbra felfelé lesz. Ám ha például balkezed akkor könnyen lehet, hogy pont önmagához képest jobbra felfelé és neked balra felfelé lesz, tehát pont fordítva. Ha pedig egy olyan fickóval beszélgetsz mint én nekem ugyanez középre és felfelé lesz. Megint más lazán eléri a vizuális memóriáját a szemedbe nézve.

A szemkontaktus lényege pont az, hogy küllönbözők vagyunk, mindenkinek egy picit másként van huzalozva az elméje és a (többek között) a szemünk informálja a másik tudatalattiját arról, hogy az elménk éppen milyen módon dolgozza fel az információt.

Az emberek jelentős része általában azt, hogy a másik szeme lead egy ilyen neurodiverziv szinkronjelet általában tudatosan szemkontaktusként érzékeli, azért mert példul az hogy a másik éppen egy vizuális emléket idéz fel és arról beszél, vagy a beszélő tőrténete alapján képzel el valamit az egy szinkronjel és ez a szinkronjel az érdekes, igazából ezért bámuljuk a másik szemgolyóját, hiszen jelzi nekünk, hogy ok figyelek rád, éppen most képzeltem el azt amiről mesélsz.

A szemkontaktussal pont ez a probléma, hogy valójában a neurodcverzitás kezelésében segít és ha valakinek pont ez nem megy jól, akkor bele esik abba a csapdába, hogy megpróbálja sablonosítani.

A másik probléma, hogy a szemkontaktus tudatos erőltetésével, nem tudjuk rendesen használni az elménket, vannak emberek akik mintha gúsba akarnák kötni a tekintetünket, nekik valamiért ez a normáis, úgy használják a funkcióikat, hogy közben le sem veszik rólunk a szemüket.

Csak hogy ez másokat korlátoz, hiszen a visszacsatolás miatt nem tudják rendesen használni a funkcióikat. Az a helyzet hogy nagyjából ez a lényeg ahogy az ismerősöd használja, beszél hozzád, használja közben a fontos funkcióit, majd egyfajta szinkrnjelként rád néz, hogy ezeket a funkciókat szinkronba tud tenni, legalább is tud, hogy hozzád beszél és az ő esetében, befejezte a mondandóját. -Ám mind mások vagyunk és pont ennek kezelésében segít a szemkontaktus.

ha gondolod kísérletezhetsz a mobilod szelfi kamerájával, hogy megismerd a saját kognitív jelzéseid és érteni fogod, miért nem tudsz folyamatosan a másik szemébe nézni, illetve hogy ő miért nem tud és egyáltalán minek bámuljuk egymás szemét.