Mi lehet az oka, hogy ez a srác egész életében CSAK engem bántott?

Mióta felnőttünk és nem találkozunk többé, leszállt rólam, és nem is hallok már a felőle, de régóta foglalkoztat a gondolat, hogy mi lehetett ez. Mindketten 21 évesek vagyunk már, és én lány vagyok (ha ez esetleg számít valamit).

A sztori ott kezdődött mikor második osztályban jött hozzánk egy új gyerek. Még olyan kicsik voltunk, és ő már az első napon, amint meglátott engem, mintha megfogadta volna magában, hogy én leszek az a személy akinek megkeseríti majd az életét. Mindenki mással iszonyat barátságos volt az általános iskola alatt, az én életem pedig pokollá tette, és nem szóltam senkinek, mert mindenki annyira kedvelte ezt a fiút, hogy nekem nem hittek volna. Anyáink nagyon jó barátnők is lettek időközben, szóval megtudtam később anyámtól, hogy ez a srác egy olyan családban él, ahol normális, hogy az apja veri az anyját. Itt kicsit megsajnáltam, de utána jöttek a durvábbnál durvább dolgai. Ez a fiú volt hogy rám borította a padot, lelökdöste a padról a cuccaim, beletörölte a lábát a táskámba...mikor nyolcadik osztályban mellé ültetett az osztályfőnök, amellett, hogy minden nap végére megsiratott, a székét mindig jól kihúzta a pad túloldalára, hogy minél távolabb ülhessen tőlem. Ugyanis mikor nem bántott, akkor messziről elkerült.

Miután elballagtunk még pár évig rám volt szállva, mert egy középiskolába jártunk. Nagyon csúnya pletykákat terjesztett rólam, megjegyezte az embereknek, hogy milyen csúnya vagyok, hogy egyetértsenek vele (mikor ott voltam a közelében, hogy én is halljam), mikor szembejött velem, szándékosan nekem jött vagy megpróbált fellökni. Aztán végül én középiskolát váltottam, és ez a srác onnantól kezdve, hogy nem látott teljesen fel is szívódott az életemből. Nem hallok már vissza évek óta pletykákat magamról, azt viszont igen, hogy ez a bizonyos fiú micsoda de jó személy. Tényleg mindenki szereti továbbra is. A rengeteg közös ismerős, a közösségek amikben mindketten benne vagyunk. Persze már hidegen hagy, és ma már megtudnám védeni magam vele szemben.

De nagyon érdekelne, hogy mégis mi visz rá egy nagyon barátságos és kedves gyereket arra, hogy egyetlen egy lányt kiszemeljen magának akivel majd úgy fog bánni, mint valami kutyával? Komolyan, így visszagondolva teljesen olyan, mintha az én bántalmazásom lett volna az egyik életcélja.