Voltam vagy ket eve pszichiatrian 1 honapos ottalvos terapian szorongas miatt, es akiket onnan megismertem meg mindig kuszkodnek, megis en vagyok a sztereotipikusan remenytelen eset?
En elvezem az eletet. Jol erzem magam akkor is ha nincs kiveteles okom ra. Nem volt egyszeru eljutni erre a szintee, de lehet h az ido meghozta a szukseges fiziologiai valtozasokat a szervezetemben illetve elettapasztalataim is gyarapodtak annyit h tudom kezelni a helyzetemet.
Ellenben facebookon ismeros vagyok par novel a terapiarol (70% no volt, en a kisebbseget kepviseltem) es ezek a nok fullba nyomjak a hattyu halalat es latszik h szenvednek.
pedig ok nagyon sok gyogyszert szednek (en sose semmit)
es sokat voltak korhazban, de megsem jutnak egyrol a kettore
pedig meg pasijuk is van, de ugy latszik h ez sem segit rajtuk
válasza:mit csinaltal amig elolvastad?
2 eve voltam ott okoska
válasza:hát hamar eltelik, minden hétköznap van valami foglalkozás, délután kimenő, engem délután ki is engedtek, mivel közel laktam a kórházhoz, hazamentem, este visszamente, ott aludtam
pénteken el lehetett jönni, vasárnap vissza kellett menni
nagyjából ennyi.
igazából 1 éves terápiát sűrítettek egy hónapba, de ez speciális terápia volt, nem elfekvő jellegű, ahol csak gyógyszerezik az embereket.
jó volt mert nem volt stressz, nyugi volt, stb.
sokat nem használt maga a terápia, de utána következő évek során beépült a személyiségembe amit ott megtanultam magamról meg az emberekről.
de ehhez élettapasztalatok kellettek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!