A boldog emberek miért akarják minden áron más emberek arcába nyomni a saját boldogságukat?

Kétféle boldog embert figyeltem meg:

1.: Vannak a csendes boldogok (a normálisak)

1.: és vannak azok, akik valamiért késztetést éreznek arra, hogy percenként felvágjanak a boldog életükkel.

Na már most... Rengeteg gyakorikérdéses példát is tudnék felsorolni. Pl, amikor egy meddőséggel kapcsolatos itteni cikk alatt a kommentelő nem bírta nem megemlíteni azt, hogy neki van gyereke és az mekkora boldogság az életében. Na, ő biztos nem gondolt rá, hogy azok, akik nagyon akarnak gyereket de nem lehet nekik, azok mit fognak érezni, miután ezt olvassák. Sőt, sajnos biztos vagyok benne, hogy ezek ilyenkor direkt csinálják ezt, mert így legalább kicsit "odataposhatnak" valakinek... Ez miért jó akárkinek is?!

Vagy pl, amikor valaki a bedőlt, elkeseredett szexmentes kapcsolatára keresi a megoldást, de segítő válasz helyett csak ezt kapja: "ó, hát mi nagyon jól megvagyunk, minden nap d***nk, mint a nyulak, halál szerelmesek vagyunk egymásba, nekünk már nagyon jó, és te valamit biztos rosszul csinálsz, hogy nincs boldog kapcsolatod"... Vagy pl, amikor arra a kérdésre szeretne választ kapni az illető, hogy miért nem kell senkinek, miért kerüli el a szerelem, és csak azt a választ kapja, hogy : "szerencse, hogy legalább ő mindenkinek kell, érte mindenki odáig van, mindenki a lábai előtt hever és kedvére válogathat". Vagy pl, amikor a kérdező a csonka család témában kérdez, és azt kapja válaszul, hogy "ő neki mekkora hatalmas nagy boldog családja van"... Sok féle példát tudnék még hozni, de ezek voltak elég kontrasztosak a szemléltetéshez.

Ha boldog vagy, miért kell a láthatóan boldogtalan, vagy csak kevésbé boldog ember arcába tolni a sikeredet, a boldogságodat, a szépségedet, a sok pénzedet és a remek életedet? Több leszel tőle? Neked jobb lesz azáltal, hogy jól odamondod a magadét, ő meg csak érezze nyugodtan sz@rul magát?! Miért nem tudsz csak csendben boldog lenni? Miért kell mégjobban a padlóra küldeni azt, aki már amúgy is ott van? Miért érzel késztetést arra, hogy tudatosítsd másokkal, hogy mennyire is vagy boldog? Jobb esetben ilyenkor csak lesz@rják, hogy boldog vagy, de rosszabb esetben a te látszólagos, állítólagos boldogságoddal tönkreteszed valaki napját... Ha tényleg boldogok lennének ezek az emberek, talán nem kellene reklámozniuk, nem?... Nem tudom felfogni, hogy miért jó a másikra licitálni, vagy a másikat lehúzni, ha minden olyan tökéletes?