Van rajtam kívül más is akinek tizenéve nincs egy haverja vagy barátja se?

35 vagyok, 17 éve egy haverom sincs. Úgy alakult, hogy a középiskola vége felé nekem daganatos betegségem lett így felborult minden. Utólag érettségiztem 20 évesen idegen osztály mellett. A barátaimnak volt báljuk, érettségi együtt, bulik, ünneplés, együtt nyaralás utána. Én szépen kiestem. Nekik is sok bajuk volt, szép lassan elfelejtettek. Mivel kimaradtam a nagy élményekböl, így én nem lettem tagja a már felnöttként is baráti körnek. Én ha felvettem a kapcsolatot, máshogy bántak velem, kizártak, leráztak.

Másokkal se sikerült barátságot kialakítani. A forgatókönyv az, hogy én közeledek, barátkozni próbálok, majd egy idö után úgy csinálnak mint ha nem vennének észre, majd el is mennek mellettem.

Már inkább kerülöm az embereket. A munkám webfejlesztö egy amerikai cégnél, távmunkában. Egyszer voltam az amerikai központban 2 hétre, de ott is furcsának tartott mindenki, zavarban is voltam, nem tudtam mit mondani (nekem nincsenek sztorijaim, eseménytelen az életem) aztán inkább békén hagytam öket. Kínos volt az egész utazás, még pánikbetegségem is kialakult ott, nagyon megijedtem hogy egyedül vagyok, nem számíthatok senkire és ott fogok meghalni akár, senki sem fog törödni vele.

Nekem kimaradtak a bulik, legénybúcsúk, esküvök, nyaralások … egy ilyenen se voltam soha.

Van más ember is ilyen mint én? Mert én a világ lúzerének tartom magam.