Hívőség, kereszténység Isten nélkül lehet valaki kedves, erkölcsös hívő ember?

Persze hogy lehet.

Ahogy egy full vallásos is lehet egy utolsó paraszt. Konkrétan papról van szó.

Engem a környezetem jó és igazságos embernek tart, ahogy az ismerőseim is egész kellemes emberek. Igyekszem még a személyes kérdésekben is objektív maradni, gyors döntések és reakció helyett próbálok időt szánni, hogy elképzeljem a másik helyzetét. Illetve először próbálom elfogadni, aztán megérteni. Ha az első nem megy, elkerülni.

Valamint nem bántok, és nem büntetek senkit. Ha kell, inkább az indokaimat szedem össze és mondom el.

Sosem voltam hívő, ateista vagyok mióta az eszemet tudom.

A személyes véleményem, hogy ateistaként valamivel könnyebb jó embernek maradni. Kőbevésett szabályok helyett elég, ha az ember az etikára, törvényekre és esztétikára alapoz. Olyan tényekre és szokásokra amik önmagukban megállnak, és semmilyen kognitív disszonancia nem övezi az elfogadásukat. Senki nem várja tőlem, hogy ne szeressem aki mást gondol, és semmilyen eszmét nem kell megvédenem. Abban hiszek, ami nem szorul védelemre.