Mennyire normális dolog az, hogy egyik ismerősöm jobban szereti a macskáját, mint a gyerekèt?

Szerintem nem érdemes kérdezni, hogy normális e. Szomorú lehet belül eléggé, sérülhettek dolgok. De amúgy is van aki nem annyira szülő típus. Ha ennek ellenére megteszi amit tud és felneveli a gyereket ahogy tudja, akkor ez van.

Meg az is kérdés lehet, hogy sajnálja e ezt, hogy ez ilyen vagy milyen az érzelmi viszona az egészhez.

Amúgy az jó, hogy tudtok erről beszélni. Szerintem rosszabb lenne, ha elmondani sem tudná mi van benne.

Kisgyerek?

Vagy már felnőtt és nem jó a kapcsolatuk?

Ez nagyon nincs rendben.

Még szerető környezetben is alakulhatnak ki hibás szeretetnyelvek, szociális hibák a gyerekben, de így ez katasztrófa.

#6 szerintem ez pl egy "hibás szeretetnyelv" ahogy írsz. mármint ez, hogy a másik ezt tudja adni ez katasztrófa meg hiba kategóriájába esik. és nyoma sincs megértésnek vagy elfogadásnak, csak a másik nem megfelelőnek tartásának.

és persze lehet én is ezt művelem veled.

#7

Meg is érthetem, de azttól még a tényen nem változtat, hogy a gyereknek egy macskával kell versenyeznie a szülői szeretetért, amiben a gyerek már a rajtvonalnál vesztett.

#7 jó de akkor nincs is verseny :D

Amúgy szerintem nem katasztrófa nem szokványos esetleg nehezebb körülmények között felnőni. Ezt azért írom, mert nekem meg apám nem volt egy szülő típus és ez nem könnyítette meg a helyzetem, de nem érzem ettől katasztrófának ezt. Csak ez a sztori. Ő ilyen volt. Én ilyen lettem. És valahogy mennek a dolgok és mindenki teszi amit tud. Ez a szülő szereti a macskáját és reméljük ettől lesz annyira oldott, hogy valamit azért a gyerek is kap. Lehet a macska nélkül még jobban szét lenne.