Jogosan szégyellem magam ezért a többiek előtt?

Harmadik szakma 24 évesen? Nehogy szégyelld! Nálunk volt olyan, aki ennyi idősen kezdte az elsőt (ha az okj-s nem releváns szakmát nem számoljuk)

A nővéremnek úgy alakult az élete, hogy 45 éves korában a munkahelye beiskolázta, főiskolára. Nem akarta, hogy hogy néz ki, hogy ott estin is is 15-20 évvel fiatalabbak nála. Sikerült rábeszélnem, hogy azok az évek így is, úgy is elszállnak felette, töltse hasznosan, lépjen előre, ne foglalkozzon másokkal. Az ő élete. Neki így alakult, hogy mist van rá lehetősége és nem 27 évvel ezelőtt. Megfogadta.

Semmi okod nincs arra, hogy szégyellned kelljen magad! Más 30-35 évesen találja meg az útját. A mai világban úgy tűnik, több lehetőség adatik meg az embereknek, de mégis több az elveszett vagy útkereső, mint régen. Nincs ezzel semmi baj, mindenki a saját tempójában halad, fejlődik a saját útján. Az emberek hajlamosak másokhoz hasonlítgatni magukat, ami teljes önértékelési problémákhoz vezethet. Az az ő útjuk, a tied más. Mindig azt nézd, hogy önmagadhoz képest mennyit haladtál. Nem ülsz tétlenül, több lábon is meg tudsz majd állni a későbbiekben. Hidd el, az sem jó, ha valakinek 25-30 éves korára tele van az önéletrajza rengeteg előző munkahellyel, mert amellett, hogy sokszínű egyén, azt is keltheti a munkaadóban, hogy nem megbízható a személy, nem lehet rá építeni, nem kitartó, nem jó munkaerő, stb. :)

Röviden: nincs okod szégyenkezni.

Nincs okod szégyenkezni! Amikor majd biztos leszel ebben, akkor a csók is összejön! ;-) Ne sürgesd, úgy lesz az igazi, ha az igazival, nem pedig csak úgy, akárkivel, csak a csók kedvéért! :)