Van/volt olyan baráti vagy párkapcsolatod, ahol a másik mellett szinte folyamatosan enerváltnak, gyengének, fáradtnak érezted magad?

#3 vagyok

Elsősorban a panaszkodásával, amit sajnos egy nagyon hőbörgős, esetenként csapkolódós stílusban adott elő. Meg sem kérdezte, hogy mentálisan be tudnám-e fogadni a mondandóját, csak úgy belekezdett. Általában a tanárainkat, osztálytársainkat szidta a hátuk mögött, szemtől szembe meg ennek nyoma sem volt. Nekem sem volt túl jó időszakom (közeli családtag halála, engem majdnem műteni kellett), és hiába nem vártam istápolást, vagy hasonlót, de azért az elgondolkodtatott, hogy tudott a gondjaimról és nyugodt szívvel ömlesztette rám, hogy milyen ****** a tanár, mert +1 oldal házit adott.

De azok is sajnos jelen voltak, amit említettél, rólam sosem volt szó, mindig magára terelte a témát, készpénznek vett engem és a kedvességem.

Igen!

A lányom apja volt ilyen.Bármit tettem,bármit mondtam mindenben csak a rosszat látta.Minden körülötte forgott,illetve szerette volna hogy így legyen.Minden energiám felemésztette.

A lányunk se tudta boldoggá tenni,inkább nyűg volt a számára.

Elhagytam! Azóta talált egy barátnőt,aki pont azt teszi vele,amit ő tett velem.Most ott tart,hogy árnyéka önmagának és depressziós lett!