Hogyan lehet a csalódásokra felkészülni, ha az ember szerelmes? Hogyan lehet felnőni, hogy egy csalódás ne hagyjon mély nyomot? Sajnos már átestem a ló túloldalára és érzelemmentesen kezdek élni, de úgy nem tudok szeretni, udvarolni, kedvesnek lenni?

Szerintem nem lehet, de nálam minél több csalódás ért, annál kevésbé fáj a következő. Valahogy így eldurvul a lelkem, már eleve a rosszra számítok, úgy élek, hogy élvezem a perceket, mert tudom, hogy aztán hamar át leszek vágva a palánkon. Illetve, tervezek már, mindig van B, C verzió, hogyha egyik pasi kirúg/elutasít, akkor jöhet a következő. Ezt csak addig lehet csinálni, amíg fiatal vagyok. Régen vágytam a szeretetre, kötődésre, az az igazi ártatlan, naiv szöszi lány voltam, de rájöttem, hogy a legtöbb embernek erre nincs igénye.

Pont így. Jó úton haladsz, már csak realizálnod kell, hogy a szerelem nem létezik abban a formában, ahogy gondolod, csupán egy kulturális / társadalmi kreálmány.

Sehogy. Ahogy idosodsz meg atmesz sok csalodason megtanulod kezelni.. ilyen ez mindenkinek

Úgy, hogy megtanulod élvezni a saját társaságod, a hobbijaid, stb, és nem epekedsz kétségbeesetten senki után, mintha ő lenne életed értelme. Így mikor elutasít vagy megcsal nem fog annyira megviselni mert nem érzed úgy, hogy nélküle nem lehetsz boldog. El kell fogadni hogy 1) többmilliárdan vagyunk ezen a bolygón, hát istenem, majd jön a következő 2) a szerelem egy "plusz" az életedben, egy gyönyörű ajándék ha úgy tetszik, ami vagy megmarad vagy nem. Attól még egy egész, boldog ember maradsz, nem függsz a párodtól (max nyilván anyagilag).