A szeretet miért nem annyira fontos már, mint régen? Miért a pénz veszi át az irányítást?

Mikor régen?

Amikor a szomszédok feljelentették egymást, mert sokáig égett a villany, és valamit matattak a pincében? Amikor kollégák, rokonok kémkedtek egymás után az állam füttyszavára?

Amikor az iskolában ütötték-verték a gyerekeket?

Amikor vagonokba zavartak és elgázosítottak mindenféle nem tetsző kisebbséget?

Amikor két idióta torzsalkodása miatt millió számra küldték a biztos halálba a frontra a semmiféle katonai végzettséggel nem rendelkező civileket?

Amikor a főtéren megvesszőzték vagy megkövezték, aki valamiben eltért a falu által kiötlött normától? Amikor felelősségre vonták, aki nem lincselt elég lelkesen?

Amikor a szeretet vallásának a nevében embereket égettek meg?

Amikor a mentális betegeket és a bennszülötteket cirkuszi látványosságként, ketrecbe zárva mutogatták?

Amikor becsületből megölhette a gyerekeit vagy a házastársát valaki?

Amikor az itáliai arisztokrácia a pénzért és a hatalomért nagyobb hévvel irtotta az ellenséges családokat, mint a maffia?

Vagy ennél is régebbre gondolsz?

Szerintem pont ugyanolyan fontos, mint régen, és mindig pont ugyanolyan fontos is lesz. Csak egyre többen kanyarodnak le tévutakra. Azután vagy rájönnek, hogy nem lehet pénzért megvenni a legfontosabbat - a szeretetet, vagy nem jönnek rá. Meg még valamire kell rájönni - amit Thomas Mann ír a Tonio Krögerben, hogy szeretni jó, nem "szeretve lenni":

"és Tonio mégis boldog volt. Mert a boldogság, mondotta önmagának, nem abban van, hogy az embert szeretik, az csak undorral vegyes kielégülése a hiúságnak.

Boldogság az, ha az ember szeret, és holmi apró, fortélyos közeledésekkel lopja meg szerelme tárgyát.

És lelkében felírta ezt a gondolatot, teljesen átgondolta és gyökeréig átérezte"